Az az ember, aki Isten törvénye szerint él, Krisztusban lakozik. E két dolog nem létezhet egymás nélkül. Krisztus azt mondta: "Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében” (Ján 15:10). Jézus, a Szent Lélek és Isten törvénye elválaszthatatlanok egymástól. Amikor Krisztusban lakozunk, és Ő bennünk, a tízparancsolat életünk rész lesz, mert a Szent Lélek belevési azt a szívünkbe: „Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva. Nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira” (2Kor 3:3).
Maga Jézus adta át Mózesnek a tízparancsolatot. Az az Isten, aki Mózesnek megjelentette e törvényt, VAGYOK néven nevezte magát: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok” (2Móz 3:14). Jézus azt állította magáról, hogy Ő az Ószövetség VAGYOK-ja: „Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Ján 8:58).
Pál leveleiben sok-sok utasításra lelünk azzal kapcsolatban, hogy milyen elveket és viselkedést vár el tőlünk az Úr. Pál nagyon pontos szavakkal írja le, hogyan kell viselkednünk: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljátok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek. A nap le ne menjen a ti haragotokon. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon, hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek” (Ef 4:22-32).
Miért tárja elénk a Szentírás ilyen részletesen, hogy Isten milyen viselkedést vár el tőlünk? Azért, mert tudatára kell ébrednünk a kísértéseknek, amelyek éppen a viselkedésünket célozzák meg. Ha nem tudnánk, mi Isten akarata ezen a téren, nem döntenénk úgy, hogy megengedjük Jézusnak, ruházza ránk az Ő jellemét. Ha, például a hívő ember nem tudja, hogy hiba magát átadni a haragnak és a haragos beszédnek, amikor valaki megbántja, akkor nem fog küzdeni a gyűlölet és a bíráló lelkület ellen. Nem fogja áhítani Krisztus gyűlölettől és bíráló lelkülettől mentes jellemét, mert nem tudatosodott benne, hogy a harag és a kritizálás téves hozzáállás. Az adott helyzetekben nem fogja tükrözni Krisztus jellemét, mert nem kezdte el fejleszteni magában a Megváltó jellemvonásait az életnek ezen a területén.
Amikor Krisztus él bennünk, akkor Ő megmutatja magát bennünk. Ez azt jelenti, hogy be fogja tölteni a tízparancsolatot az életünkben, ahogyan betöltötte akkor, amikor ezen a Földön járt: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem én Istenem, a te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9).
A tízparancsolat elválaszthatatlan a szeretettől is. Jézus erre tanít bennünket: „És ímé hozzá jővén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: ezeket: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tény. Tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint temagadat” (Mát 19:16-19). „És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mát 22:35-40).
Pál apostol arra tanít bennünket, hogy a szeretetnek és a tízparancsolatnak kell meghatározni az ember életét: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki szereti a felebarátját a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánjad, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet” (Róm 13:8-10).
Az első négy parancsolat azt tárja fel, hogy hogyan kell szeretnünk Istent, a többi hat pedig azt, hogyan szeressük az embereket. Ezért tartozik szorosan egymáshoz Jézus bennünk lakozása, a tízparancsolat, a szeretet és Jézus ismerete. Ezek az elemek elválaszthatatlanok egymástól. János így írja ezt le: „És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Ő benne vagyunk. Aki azt mondja, hogy Ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt” (1Ján 2:3-6).
János nagyon világos módon fűzi össze Jézus ismeretét, a tízparancsolatot, a szeretetet és a Jézusban lakozást. Elmondja, hogy ha benne lakozunk, akkor úgy fogunk „járni”, élni, ahogyan Ő élt. Miért? Azért, mert Jézus fog élni bennünk, a mi életünk pedig az engedelmesség élete lesz. Engedelmeskedni fogunk a tízparancsolatnak.
Imádkozzunk azért, hogy Isten teremtsen bennünk engedelmes szívet, amely örömmel engedelmeskedik az Úr minden parancsolatának, tanításának. „Ideje, hogy az Úr cselekedjék. Megrontották a te törvényedet” (Zsolt 119:126).
(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)
>> ÁLDOTT SZOMBATOT! <<
Kommentáld!