ÁLDOTT REMÉNYSÉGÜNK..
I.Pét. 3,15." Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben, mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek,aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről,szelídséggel és félelemmel."
Jézus Krisztus feltámadásának tanúi voltak a tanítványok,akik a mennybe menetelekor hallották az angyalok bizonyságtételét,hogy Jézus ugyanúgy fog eljönni ahogyan eltávozott a mennybe. Ezt a reménységet táplálták szívükben, erről szóltak az igehirdetéseik,ezt adták tovább az újonnan megkeresztelt hívőknek. Érdemes többször önvizsgálatot tartanunk,vajon mennyire él bennünk ezen áldott reménység?
Van e biztos reménységünk? Jézus ezt mondja a Hegyi beszédben: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.” (Mt 7, 24-27) A valódi és a pótlék között ez a különbség: melyik állja ki a végső próbát. A végső próba pedig nem más, mint Isten ítélete. Minden utat megítél az Isten, megvizsgál, s amelyik nem hozzá visz, az veszendő, s az ember kárára van. Egy út van, s ez nem más, mint amit maga az Úr: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14, 6)
Sokszor az ember szinte behúzza a nyakát, szeretné titkolni a többi ember elől, hogy tud a biztos remény forrásáról, hallotta azt. Ám mégis szégyelli, gyengének tartja azt. Így van ez, nem érezzük elég bizonyosnak, hatásosnak, sőt, sokszor kellőképp valóságosnak. Különösképp igaznak tűnik ez a reménység-pótlékok látványától vakítva.
Pedig ez „a reménység nem szégyenít meg” (Róm 5, 5) – így biztat Krisztus apostola. Mert ennek a reménységnek van valóságalapja, van bizonyítéka. Jézus üres sírjában, hiszen nincs ott az, akinek ott kellene lennie. S amikor az asszonyok döbbenten álltak az üres sír előtt az angyal ezt mondta nekik: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lk 24, 5-6) Jézus feltámadása, és ígéretei hogy vissza fog jönni értünk az alapja a mi reménységünknek, amelyet senki el nem vehet mitőlünk, mert nekünk adta azt a Mennyei Atya. Ő a forrása, ő adja az alap súlyát,s ígéreteiben sohasem csalatkoztunk. Hála legyen néki az áldott reménységünkért.