Isten Igéjét nemcsak hasogatni lehet, hanem össze-vissza darabolni is, de ezzel elvágjuk azokat a szálakat, amik az egységet képezik az Ige üzenetén belül. Ezért Isten nem darabolásra szólít fel, hanem arra, hogy helyesen hasogassuk az igazságnak beszédeit (II. Tim. 2,15.). Hasogatás közben az isteni anyag szálainak az egymástól való szétválasztásához nem kell erőszakot alkalmazni, magának az anyagnak kell engedni ezt az Igén belül. Ez azonban alázatos odafigyelést igényel tőlünk, és az isteni anyagon belül uralkodó rendszer és törvényszerűség tiszteletét. A témák megbeszélése közben ezt a nagyon fontos szabályt igyekezzen mindenki betartani.

Az általam közreadott bibliaköri anyagok nem a teljesség jegyében lettek megírva. Szándékom szerint csupán témaindító kérdéseket és gondolatokat adok közre benne. A felvetett kérdéseimhez és válaszokhoz minden bibliakörnek és a beszélgetésben résztvevő embereknek hozzá kell adni a saját gondolataikat. Ha csak arra hagyatkoznak, ami az általam készített anyagban van, akkor szegényes és sivár lesz a bibliakör, és hosszútávon nem is fog működni. Minden bibliakör csak akkor lesz életképes, emberek csak akkor fognak vágyakozással és érdeklődéssel részt venni a foglalkozáson, ha a résztvevők egyénileg is készülnek az alkalmakra, és készségesen elmondják mindazt, amit nekik adott Isten a téma tanulmányozása közben, és azt is, amit a másik elmondott gondolata ébresztett bennük és hozott felszinre.

Tapasztalatból tudom, bármilyen alaposan készültem is fel egy-egy bibliaköri foglalkozásra, mégis mindíg tudtak teljesen új gondolatokat mondani a résztvevők. Sokszor álltam meg azon csodálkozva, hogy vajon az a gondolat, amit éppen az egyik résztvevő fogalmazott meg és mondott el, miért nem jutott eszembe nekem, hiszen így elmondva már annyira egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik. Isten azonban nem mond el mindent egy embernek. Ő nemcsak azt akarja, hogy értsük és ismerjük az Igét és az Ő akaratát, hanem közösséget is akar teremteni ember és ember között. Vagyis egymásra utalttá tesz bennünket, mert különböző oldalról világítja meg előttünkaz Ige mondanivalóját. Ezért a Biblia teljes megértése érdekében oda kell figyelnünk mások szavaira és gondolataira. Isten így vezet bennünket az igazság ösvényein.

Pál apostolnak a damaszkuszi úton történt élménye egy klasszikus példa erre, és hűen szemlélteti Istennek ezt a sajátos módszerét. Pál apostol Jézussal találkozik ezen az úton, és a megszólításakor megkérdezi Jézustól: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?". Jézus azonban nem mondja el Pálnak, hogy mit vár el tőle, pedig elmondhatta volna, hiszen éppen arról beszélgettek egymással, amire Pál rákérdezett. Ehelyett Jézus azt mondja Pálnak: "Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned" (Csel. 9,6). Jézus ugyanis azt akarta, hogy Pál ne csak Ővele kerüljön kapcsolatba, hanem a keresztény egyházban lévő emberekkel is, mert Pálnak is szüksége volt ezeknek az embereknek a közösségére, és azoknak is szükségük volt a Pállal való közösségre.

Kívánom, hogy minden érdeklődő tudja úgy használni ezeket az anyagokat, hogy Istentől jövő gazdag áldás fakadjon belőle az életére