Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.

Elvenni a hitet attól, akinek van, az Úr Jézus szerint fővesztéssel járó vétek. Természetesen nem szó szerint érti, hogy egy ilyen tett el követése után jobb sorsra jutunk, ha kivégeznek minket, pusztán „szónoki” eszközzel fejezi ki a kicsinyeknek ilyen módon ártók gonosztettének mértékét. A hit ajándék, Isten Lelke ébreszti bennünk. S ha pozitív válaszra, jó talajra talál, növekszik és megerősödik. Ám sajnos nem ritka jelenség, hogy a kicsinyek hite meginog a felnőttek „hitgyakorlatát” látva. Egy gyermek előtt hamar hitelét veszti az a szülő, pedagógus, felnőtt, aki hallhatóan vizet prédikál, mi közben láthatóan bort iszik. A felnőttekben való csalódástól teljességgel megmenekülni nem lehet, hiszen mind bűnösök vagyunk. Ám ha nem tudjuk felmutatni a csalódás okozása után a bűnbánat cselekedeteit is, a kicsinyek nem csupán bennünk, de mindabban is csalódnak, amit képviselünk. Ki tudná megmondani azoknak a testi vagy lelki koruk szerinti kicsinyeknek a számát, akik azért fordítottak hátat Istennek, mert szembesültek az állítólagos követői képmutatásával a családjukban, gyülekezetükben, településükön? Nem tökéletesnek kell mutatkoznunk hívőként sem a „kicsinyek” előtt, hanem hitelesnek!