december 1.

ADVENTI AJTÓ

"Ímé az ajtó el~ott állok és zörgetek." Jelenések 3,20 Az ajtó egy különös valami. Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a b^uneset után az ember zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen ~oszintén el lehetett volna még akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen ~o kérdezett: "Avagy talán ettél a fáról, melyt~ol tiltottalak?" (1Móz 3,11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, ~o még zörgetett. Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A b^uneset után elkezd~odött a képmutatás, ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a Kérubokat. Megsz^unt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönnek a próféták, hangzik az Ige, vannak kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet, nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki? Aki vétkezett? Nem, Testvér - csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az ~o áldozata az Emberfiának áldozata. ~o mondja ki a dönt~o szót: "Elvégeztetett!" A templom kárpitja, a csukott ajtó a tetejét~ol az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján át megy az Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

Részlet Trausch Liza "...