Amikor valaki elkezd Istennel járni, önkéntelenül is felbuzog benne a vágy, hogy Isten szeretetét megossza másokkal. „Amikor Jézushoz jön valaki, az a vágy ébred a szívében, hogy másokkal is tudassa, milyen becses barátot talált Jézusban”. (Jézushoz vezető út 58./oldal)

A keresztény bizonyságtevés területe a harmadik létfontosságú eleme az Krisztussal való kapcsolatnak. Beszélgetünk Vele, hallgatjuk, ahogy velünk beszél, majd elmegyünk, és Vele együtt teszünk dolgokat – ez a keresztény szolgálat. Az együttes munka és utazás által jobban megismerhetünk másokat. Ez igaz a Krisztussal való barátságunkra is. Miközben együttműködünk Vele, jobban kezdünk vonzódni Hozzá. „Az a törekvés, hogy áldását másokkal közöljük, áldást hoz önmagunkra is. Istennek ez volt a célja, amikor részt adott nekünk a megváltás tervének munkájában. (uo.)

A fizikai életben is, ha csak eszünk és iszunk, de nem mozgunk, elveszítjük tetterőnket. Hasonlóképpen, a keresztény is, aki nem gyakorolja istenadta lehetőségét, nem csak hogy nem növekszik Krisztusban, hanem a már meglévő erejét is elveszíti.

Amikor valaki, akinek már volt kapcsolata Istennel egy ideig, de megkeseredett, ez tíz esetből kilencben a másokért való szolgálat hiánya miatt történik meg.

Isten folyamatosan ad. Az Ő adománya az az erő is, amelyen keresztül fenntartja a világegyetemet. Irántunk való szeretete és gondoskodása szüntelen való. Nem válhatunk Hozzá hasonlóvá, nem láthatjuk meg Őt csak akkor, ha mi is úgy szolgálunk másoknak, ahogyan Ő teszi értünk. Ha megtagadjuk Krisztussal való együttműködést a szolgálatban, akkor valójában a Vele való további kapcsolatot utasítjuk el. Ahogy beszélünk Jézusról, és megosztjuk szeretetét a körülöttünk élőkkel, a mi iránta való szeretetünk mélyül el, és a mi Vele való kapcsolatunk fog növekedni.
(Morris L. Venden: A működő hit c.k. 126./ol