Ha ismernénk Isten velünk kapcsolatos akaratát egy konkrét területen, akkor mindenek előtt Isten kegyelme által, el kell jutnunk arra a pontra, amikor nincs saját akaratunk az adott ügyről.

Ez egyedül Isten ereje által, és a Vele való személyes kapcsolat által valósulhat meg.

Másodszor, ne menjünk az érzéseink után. Talán vannak érzéseink a témával kapcsolatban, és alapjában véve a Szentlélek gyakran ad benyomásokat és meggyőződést, amely közel van az érzések területéhez. De az a fontos, hogy ne hozzunk döntéseket csupán az érzéseinkre alapozva. (Ne hozzuk meg a döntéseinket csupán egy aspektusra alapozva, hanem minden rendelkezésünkre álló információt együtt vegyünk számításba, és döntéseink az összes területen alapuljanak.)

Harmadszor, keressük Isten akaratát a kijelentett Igéjében. Lesznek olyan esetek, amikor Isten Szava nem tár fel semmit, például, ha Floridába vagy Michiganba költözzünk. De vannak olyan alapelvek, amelyek számtalan helyzetre alkalmazhatók. Ez újra elvezet ahhoz a tényhez, hogy Isten Igéjének elsődleges célja mind a kommunikáció, mind az információ.

Negyedszer, a gondviselés körülményeit is vegyük számításba. Legyünk érzékenyek a nyitott és a zárt ajtókra. Figyeljük azt az irányt, ahogy a múltban vezetett bennünket, és próbáljuk meglátni, hogy a jelenlegi döntés hogyan illeszkedik a képbe.

Ötödször, vigyük imádságban az Úrhoz a döntésünket. Keressük a vezetését a térdeinken, a Vele folytatott kommunikáció által. Hagyjunk időt a halk és szelíd hang meghallására. Terítsük ki az ügyünket az Úr elé, és adjuk meg a hozzájárulásunkat, hogy dolgozza ki a terveit számunkra.

Hatodszor, tanácskozzunk keresztény barátokkal. Istenfélő szülők, tanárok, lelkészek, gyakran adnak fontos belátást a tapasztalataik és az Úrral folytatott életük miatt. Itt újra hangsúlyozni kell, hogy ne függjünk másoktól a saját döntéseink meghozatalában, de hallgassunk rájuk, és tegyük hozzá a képhez, mielőtt döntenénk.

Hetedszer, hozzuk meg a döntést! Ne várjunk a végtelenségig. Döntsünk. Azután mondjuk el imádságban Istennek a döntésünket, és induljunk el a végrehajtásában. És nyolcadszor, hívjuk meg arra, hogy állítson meg bennünket, ha rossz jelzést követtünk volna. Ahogy megengedjük az Úrnak, hogy vezessen bennünket, Ő ezt valóban megteszi. Megígérte, hogy betölti azt a célt, amit elgondolt az életünkről.