A szív füle…

„Akinek
van füle hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok
az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának a közepette van.” Jel.2,7.













Régebben
nem igazán értettem, hogy miért mondja hétszer is Jézus a Gyülekezeteknek szóló
üzenetében, hogy „Akinek van füle hallja…”! Miért, kinek nincs füle?! Ritka az
az ember! 

 Nyilvánvaló, hogy itt más hallásról beszél az Úr. 




A
napokban beszélgettem valakivel, aki elmondott egy tapasztalatát. Volt valahol,
ahol egy jó előadó, választékos kifejezésekkel, nagyszerű előadást tartott,
csak éppen nem értett az illető belőle semmit. Magyarul beszélt, mégis
érthetetlen volt számára…. „Olyan jó, hogy Te olyan egyszerűen beszélsz, mégis
nagy igazságokat társz elém, amelyet megértek és elgondolkodok rajta!” – mondta
nekem. Néha gond van az előadóval és az előadás módjával is, de az is
előfordulhat, hogy a hallgató más hullámhosszon van. 




Milyen
jó, hogy Isten teljesen tud azonosulni a hallgatóval. Ismer bennünket és tudja,
milyen módon szólhat hozzánk, hogy meg is értsük Őt! Mindenkihez másképp kell
szólnia ugyanazt az igazságot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a legtöbb
esetben mi erre képtelenek vagyunk. Van egy sablonunk, amit elkészítettünk, és
nem törődünk azzal, hogy ki, milyen szinten van. „Eszi, nem eszi, nem kap
mást!” 




Ami
szerető Urunk nem ilyen! Aprópénzre váltja az igazságot úgy, hogy mindenki
számára érthető legyen! Mégis, sokan nem hallják meg Őt! Miért? Azért, mert
nincs a szívüknek füle…! 

„Hallván
halljatok, és ne értsetek! és látván lássatok, és ne ismerjetek. Mert
megkövéredett e népnek a szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket
behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel,
és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
Mt.13,14-15.




Az
élet viharaiban rettentő nagy a zaj! Ezer dolog leköt bennünket, különböző
hangok foglalják le füleinket, így előfordulhat, hogy nem halljuk meg a
lényeget. Jézus szelíd, csöndes hangon szólít bennünket. Sajnos, sok esetben a
körülöttünk lévő örült hangzavar képtelenekké teszi fülünket, hogy meghalljuk a
kedves hangot. Nem mindegy, hogy mire áll rá a hallásunk. Amikor egy kórus
megszólal, az avatatlan hallatók csak azt hallják meg, hogy milyen szépen
hangzik a mű, amit előadnak. De a karvezető meghallja a legkisebb hamis hangot
is. Lehet, hogy néha disszonáns akkordot énekelnek, de attól még az tiszta
hangzás. Ha viszont valaki nem tiszta, azt azonnal észreveszi. Miért? Mert
rááll a füle a zenei darabra….




Hallod-e,
amit az Isten mond neked naponként? Figyelsz-e rá ebben a zűrzavaros világban?
Most egy pár percre csendesedj el, és ne szólj semmit, csak hallgass Istened
szavára! Ha tiszta lélekkel figyelsz rá, meghallod Őt szíveddel…. Azután már
mindig csak ezt akarod hallani, és soha nem felejted el szavainak dallamát…




Kormos
Tivadar