A Szentlélek ígérete

"Kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert... nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert... bennetek marad."

(Jn 14:16-17)

Krisztus, mielőtt áldozati bárányként ajánlotta fel önmagát, igyekezett tanítványait a leglényegesebb és legtökéletesebb ajándékkal megajándékozni. Azzal az ajándékkal, amely követői szívét tárva-nyitva hagyja a kegyelem határtalan erőforrásai előtt. „És én kérem az Atyát - mondotta -, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét; akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt, de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok” (Jn 14:16-17).
A Lélek ezelőtt is a világban volt. A megváltási munka kezdetétől fogva munkálkodott az emberek szívében, és befolyást gyakorolt a gondolkodásukra. Amikor Krisztus a Földön volt, a tanítványok nem vágyakoztak más segítő után. Amíg Krisztus fel nem ment a Mennybe, nem érezték, hogy szükségük lenne a Lélekre. Közvetlenül Krisztus Mennybe menetele után azonban érezni kezdték, hogy szükségük van a Szentlélek segítségére. A Lélek azután meg is érkezett hozzájuk.
A Szentlélek Krisztus képviselője, és független az emberi természettől. Az emberi test kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy időben mindenütt jelen lenni. így éppen követői érdeke volt, hogy elmenjen Atyjához, és elküldje a Lelket. Ezután senkinek sem volt semmi előnye a Krisztussal való személyes kapcsolatából eredően. A Szentlélek által ettől kezdve az Üdvözítő minden ember számára elérhető lett. Így Krisztus közelebb lehetett követőihez, mintha nem ment volna fel a Mennybe. /DA 668-669/
Ez az ígéret éppoly biztosan vonatkozik ránk ma, mint annak idején az apostolokra... Minden hivő térdeljen le Isten előtt, és imádkozzon komolyan a Lélek kiárasztásáért. Kiáltsunk fel az Úrhoz így: „Uram! Növeld meg hitemet. Segíts megértenem Igédet, hogy világosságot nyerjek. Üdíts fel jelenléteddel, és töltsd be szívemet Lelkeddel!” /RH 1902. jún. 10/
Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, amikor a kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra. /DA 669-670/