A szent város öröme

"És én, János, látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony."

(Jel 21:2)

Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa „ékes korona... az Ur kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén”. „Benne volt Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.” „A népek az Ő világosságában fognak járni, és a Föld királyai oda viszik be dicsőségüket.” Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” „Ime, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népe lesznek, és maga Isten lesz velük” (Ésa 62:3; Jel 21:11, 24; Ésa 65:9; Jel 21:3).
„Nem lesz éjszaka” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5).
A Nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó, és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli Nap verőfényét. A szent várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal Nap nélküli világosságában fognak járni... /CC 676/
Látomásaiban a próféta a bűnön és síron diadalmaskodó boldogokat Alkotójuk közelében látja. Oly közvetlenül beszélgetnek vele, mint ahogy az ember kezdetben beszélt Istennel. „Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek - mondja nekik az Úr. - Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”...
Amint a próféta nézi az Isten városában lakó megváltottakat, a bűn és az átok nyomától mentesen, elragadtatással kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind” (Ésa 66:10). /PK 729/