A szem a lélek tükre

„A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.”
(Lukács evangéliuma 11. fejezet 34. vers)

Két ember ül egymás mellett egy padon a parkban. Gyönyörűen süt a nap. Az egyik behunyja szemét és élvezi a meleg sugarakat, a másik felteszi a napszemüvegét, mert bántja a fény.

Két ember ül egymás mellett egy padon a parkban. Az egyik nézi, ahogy a szellő lengeti a faleveleket, a rigókat, melyek ugrálnak a zöld gyepen. A másik előveszi notebookját és játszik, hogy unalmát elűzze.

Két ember ül egymás mellett egy padon a parkban. Egy anyuka tolja babakocsiban síró gyermekét. Az egyik rámosolyog a babára, míg a másik mp3 lejátszóját dugja fülébe.

Egy pad. Két ember. Egy környezet. Két világ.

Hogy van az, hogy bár ugyanabban a környezetben ugyanazt nézzük és mégis, ahányan vagyunk, annyiféle világot látunk?

Mi a titka annak, hogy a szemünk ugyanazokat az információkat, jeleket juttatja el az agyunkba, mégis másképp értelmezzük azokat és más reakciót váltanak ki belőlünk?

A róka így mondta el a kis hercegnek:
- Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. (Saint-Exupéry: Kis herceg)

Hogy mit nézel szívesen, hogy milyen weboldalra klikkelsz, hogy melyik csatornára kapcsolod a TV-t, az attól függ, hogy ki és mi lakik a szívedben. Az Örökkévaló így kérlel ma:

„Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem!” (Ézs.51:6-7)