• A dolgok kiszámíthatatlan, véletlenszerű alakulásától várni és elfogadni a jövő életünk alakulásának sorsát.
• A cigányasszonyok tenyérjóslása, kártyavetése, jövendőmondása.
• A személyes életünkre vonatkozó jövőbeli dolgok tudakozása.
• A különböző spiritiszta jelenségek: halottidézés, asztal táncoltatás, médiumok általi tudakozódás.
• A csillagok állásából való tudakozódás minden formája, mint a horoszkóp.

2. Általában mi motiválta azokat az embereket, akik a régi időkben sorsvetés által kerestek választ és megoldást egy-egy élethelyzetben?

• A sorsvetés az ókori keleti embereknél nem a választás megkönnyítését jelentette, hogy a véletlenre bízza a döntését.
• Egyedül csak az motiválta, hogy a sorsot, az élet menetét egy felsőbb, isteni hatalom irányítja, és ennek a hatalomnak az akaratát sorsvetés útján lehet megismerni.
• A sorsvetés cselekménye tehát az istenek akaratának megtudakolását, a jövőre és a jelenre kiható eseményeinek kifürkészését jelentette.
• Ezáltal vélték megtudni akár egy nép, akár egy személy sorsát, vagy éppen a hadi és kereskedelmi vállalkozások szerencsés, ill. balszerencsés kimenetelét.
  • Ennek az ismeretnek birtokában hozták meg aztán a döntéseiket.

3. Milyen módon gyakorolták a sorsvetést a régi pogány emberek a Biblia beszámolója szerint?

• Az Ószövetség több helyen is említi a sorsvetést, amikor azt “pogányok” gyakorolták, és említést tesz pogány jósokról is. Eszt. 3,7. 9,24. Jón. 1,7 - Józs. 13,22. I. Sám. 6,2. Ésa. 44,25.
  • Babilónia királya például a nyilakat rázza, ill. a májból olvassa ki a sorsot. Ez. 21,21.
  • De ismert módszer volt az is, hogy különböző alakú és színű kis köveket vagy pálcikákat egy edényben, ill. egy felsőruha redőjében összeráztak, majd kivetettek. lásd: Péld. 16,33. Hós. 4,12.

4. Található-e olyan beszámoló a Bibliában, amikor a sorsvetés tényéről úgy ad tájékoztatást, hogy azt Izráelben gyakorolták Isten jóváhagyásával?

• Izráelben a kultikus élet területén alkalmazták legiunkább a sorsvetést.
  • Izráelben elfogadott módja volt a sorsvetésnek az ÚRIM és a TUMMIM által hozott döntés. II. Móz. 28,30. IV. Móz. 27,21.
  • Az engesztelési ünnepen a főpap a két kecskebak közül az egyiket az Úrnak, a másikat Azázelnek sorsolta ki. III. Móz. 16,7-10.
  • A papi szolgálat beosztását, ill. a kapuőröket szintén sorsolás útján jelölték ki. I. Krón. 24,5. I. Krón. 26,13.
  • Még az Újszövetség korában is sorsvetéssel jelölték ki a papok közül a szolgálattevőket.
  • Így került sor Zakariásra, hogy a templomban bemutassa a füstölőáldozatot. Lk. 1,9.
• Az ószövetségi sorsvetés a legfontosabb szerepet a honfoglalás kezdetén játszotta, amikor az ország területét osztották szét a törzsek között. IV. Móz. 26,55. 33,54. 34,13. Józs. 13,6. 18,8-10.
  • Sorsvetés útján kaptak városokat a léviták és Áron fiai is. Józs. 21,4. Józs. 21,9.
  • Az, hogy a törzsek sorsolás útján jutottak földjükhöz, azt jelentette, hogy ez nem az ő érdemükön és teljesítményükön múlott, hanem Istentől kapták birtokul, osztályrészül.
• De igénybe vették az igazság kiderítése céljából is. Józs. 7,16. I. Sám. 14,42.
  • Peres ügyek eldöntésénél is alkalmazták, és ezzel zárhatták le a viszálykodásra okot adó eseteket. Péld. 18,18.
• Sorsvetéssel választották ki az embereket azokba a pozíciókba, amely a nép vezetése szempontjából jelentős volt.
  • Saul királlyá választása I. Sám. 10,20.
  • Mátyás apostollá választása Csel. 1,26.
• Szokásban volt Izráelben, hogy az olyan nehezen eldönthető kérdéseknél is sorsot vessenek, minthogy indítsanak-e háborút vagy sem. IV. Móz. 27,21. Bír. 20,9. I. Sám. 28,6. 30,7.
  • Vagy kinek mi jusson a hadizsákmányból, vagy az elhunyt ruhájából. Náh 3,10. Zsolt. 22,19. Mt. 27,35. Jn. 19,24.
• Az igazságos megosztás miatt is sorsot vetettek, hogy ki a soros az áldozathoz szükséges tűzifa behordásában. Neh. 10,35.
• Máskor pedig azért, hogy a visszatelepült zsidók közül kinek muszáj az újjáépített Jeruzsálembe beköltözni. Neh. 11,1.

5. Mi volt a jelentése a “sors” szónak a zsidó gondolkodásban?

• Tágabb értelemben a “sors”, a héber nyelvben is azt jelentette, hogy osztályrész vagy örökség, amit esetenként sorsvetés útján osztanak ki.
  • Ilyen osztályrész vagy sors volt az is, amikor a levitáknak osztották ki a földet Kánaánban.
• Amit tehát Isten ad és juttat valakinek vagy az egész népének, az az ő örökségét, sorsát vagy éppen az osztályrészét jelenti, még akár a mennyei otthonra vonatkozóan is, a messiási országot is beleértve. Ésa. 34,17. Dán. 12,13.

6. Lehet-e Isten akaratát tudakozni bármilyen módon történő sorsvetéssel?

• A Biblia szerint maga Isten rendel el olyan eszközöket és gyakorlati dolgokat, amelyek a sorsvetést legalizálják népe között.
• Ezek a lehetőségek és esetek viszont minden esetben az Ő akaratának a megkérdezésére irányulnak, mivel a teremtett világban minden esemény csak az Ő akaratával és az Ő beleegyezésével történhet meg.
  • Ezért mondta Saul király Istennek azt a sorsvetés előtt: “Szolgáltass igazságot!” I. Sám. 14,41-42.
• Az Isten népe között gyakorolt sorsvetés viszont szigorúan csak az Isten által elrendelt és jóváhagyott eszközökkel és módon történhetett.
  • Ebbe a sorba azonban nem sorolható bele a kártyavetés, a kristálygömb jóslás, a halott idézés, stb.

7. Mit tesznek azok, akik nem az Isten által engedett és jóváhagyott módon akarja megismerni az Isten akarata szerinti sorsát?

• A sorsvetés lehetőségének kérdése mindíg attól válik kritikussá, hogy kinek az akaratát tudakozzuk vele, Istenét vagy Sátánét?
• Ha Isten aqkaratát keressük, akkor csak az Isten által elrendelt és megengedett módokon tehetjük.
  • Ha viszont valaki nem az Isten akaratát keresi, akkor nem válogat az eszközökben, hanem szinte minden eszközt igénybe fog venni.
• Ezért minden olyan cselekmény, amely nem az Isten által adott lehetőségeket veszi figyelembe, egy idegen hatalomnak, azaz Sátánnak szolgáltatja ki magát, és a sorvetés által az ő akaratát engedi érvényesülni az életében.

8. Megengedett-e Istentől, és szükség van-e a mai ember életében is a sorsvetés általi tudakozódásra?

• Az ószövetségi időben maga Isten rendelte el a sorsvetés általi tudakozódást és bizonyos élethelyzetekben való döntéshozatalt, amivel közvetve azt ígérte meg, hogy Ő fog válaszolni a sorsvetésekben.
  • Viszont Ő határozta meg, hogy ezt milyen módon gyakorolhatják.
• Az újszövetségi időre vonatkozóan nem tudunk olyan isteni rendelkezésről, hogy nekünk is sorsvetéssel kellene tudakoznunk Isten akaratát.
• Ez a körülmény viszont nem zárja ki, hogy bizonyos helyzetekben ne kérhetnénk Istentől megerősítést és jóváhagyást, amikor életünknek egy fontos fordulópontjánál állunk.
  • De csak olyan dolgokban kérhetjük ezt Istentől, amire az Igéjében nem találhatunk eligazítást.

9. Hogyan tudakozhatjuk mi most a saját korunkban az Isten akaratát?

• Ha valóban Isten akaratát keressük, akkor nagyon szorgalmasan kell tanulmányoznunk a Bibliát, mert napjainkra az Igéjében nyilatkoztatja ki az akaratát.
• Az emberek viszont szeretnék a könnyebb és egyszerűbb megoldást választani a sorsvetéssel akkor is, amikor és amiben Isten már nyilatkozott.
  • Az ilyen magatartás minden esetben a hitetlenségünk jele Isten felé, amit esetleg kegyelmesen elnéz és még válaszol is a sorsvetéssel való tudakozódásunkra.
  • Így volt ez Gedeon esetében is, hiába küldött Isten egy mennyei angyalt hozzá, aki mindent elmondott neki, mégsem tudott bízni Isten szavában, hanem további megerősítést kért Istentől. Bír. 6,36-40.
• Lehetséges olyan eset is, amikor Isten hallgat és nem ad semmilyen választ, mert úgy gondolja, hogy elég információt adott ahhoz, hogy dönthessünk az adott helyzetben.
  • Az ilyen helyzetben való sorsvetés kierőszakolása által kiszolgáltatjuk magunkat az ellenségnek, és eközben úgy gondoljuk, hogy az Isten válaszolt a sorsvetés által.
• Pál apostol szerint bennünket a bizonyságoknak fellege vesz körül, ezért már nincs szükségünk olyan isteni vezetésre, hogy sorsvetés által döntsünk a különböző élethelyzetekben.
• Keressük az Istennel való élő és bensőséges kapcsolatot, gyakoroljuk magunkat abban, hogy megismerjük a lelkünkben megszólaló isteni hangot.
  • Mert az ővéi “ismerik az Ő hangját... és “hallgatnak az én szómra”. Jn. 10,4. 16.
  • “Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” Róm. 8,14.
• Tanulmányozzuk többet Istennek hozzánk intézett üzeneteit az Igében, és akkor mindig tudni fogjuk, hogy mit cselekedjünk, és nem lesz szükségünk a sorsvetés általi tudakozódásra.