A rest és a serény

„Vágyakozik
a lusta lelke, de hiába,
a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.”(Példabeszédek 13:4)




Vágyai,
igényei mindenkinek vannak, szeretjük a jobbat, a szebbet mindenből. De ahogyan
a népi bölcsesség is tartja: „senkinek sem repül a sült galamb a szájába”, mert
bizony az eredményekért, a gyümölcsért meg kell dogozni, ami sokszor kemény, fáradságos
munkát igényel. Ahogyan szép magyar költőnk, Váci Mihály is megfogalmazta: „Nem
elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni
kell: a jószándék kevés!” (Váci Mihály, Még nem elég)

Alapigénkből
megérthetjük, hogy az előrehaladás, a gyarapodás, a fejlődés a tevékeny élet
gyümölcse. A tétlenség, a lustaság nem teremhet gyümölcsöt. Ma sokan
szeretnének egyről a kettőre jutni effektív munkavégzés nélkül. Sokan nem
értik, hogy a világ rendje, - amit maga Isten alkotott meg - nem ezen a módon működik. Isten úgy tervezte, hogy tényleges munkavégzés eredményeképpen
juthatunk előbbre.

Már a Biblia
első lapjain arról értesülünk, hogy Isten szándéka ez volt: az ember munkából
éljen! A munka nem büntetés, nem a bűn következménye, hanem áldás! Már a
bűneset előtt, az Éden kertjében is munkából élt az ember: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt
művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). A bűneset után is megmaradt a munka: „Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből,
hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala” (1Mózes 3:23). Jóllehet a
Szentírás sem titkolja, hogy a bűn miatt a munkavégzés fáradságosabbá vált, de
ma is ugyanolyan szükséges, mint régen, az édeni állapotban: „Átkozott legyen a föld te miattad,
fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban… Orcád verítékével
egyed a te kenyeredet” (1Mózes 3:17,19).

Pál apostol
igen szép életpéldával állt elő a szorgalom tekintetében, amikor ezt írta önmagáról:
„Mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem
éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk
éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek” (2Thessalonika 3:7-8).

Megérthetjük,
hogy Isten terve szerint az ember munkából él, sőt a munkájából meg is kell tudjon élni, mert az Úr megáldja az ember szorgalmát és tevékenységét. Isten
csak a szorgalmat tudja megáldani és megsokszorozni, a lustaságot, a
tétlenséget nem! A Szentírás keményen ítéletet mond a lustákra: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék”
(2Thessalonika 3:10).

Alapigénk egy
ígéretet is tartalmaz, mégpedig azt, hogy aki dolgozni akar, az talál magának
munkát, olyat, amiből meg tud élni. Aki szorgalmas és serény az gyarapodni fog,
ez egy biztos ígéret.

Ezzel
szemben a lusta ember sorsa a szegénység. Már bölcs Salamon megállapította ezt
a törvényszerűséget háromezer évvel ezelőtt: „Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis
alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység,
mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember” (Példabeszédek
6:9-11).

Salamon azt
is elmondja, hogyan változtathatjuk meg ezt a szomorú sorsot: „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy
mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis
biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor” (Példabeszédek
6:6-8). A szorgalom
és a kitartás már önmagában is igazi kincs „Drága
kincse az embernek a szorgalom” (Példabeszédek 12:26).



„A
különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség,
hanem a kitartás.” (Adam Jackson)

Légy
szorgalmas, igyekvő és kitartó. Isten megáldja törekvésedet és bővelkedni
fogsz! Ha nincs
szorgalmad, kért az Urat, Ő megadja neked gazdagon.