A végidőben, Jézus eljövetele előtt, egy hatalmas krízis jön létre. Akkor az emberek kimutatják, hogy melyik irányba haladnak – elég rohamosan. Abban lesz más ez a végső válság az őt megelőzőktől, hogy mikor a szél egy hurrikán erejével tombol, már nem lesz idő arra, hogy irányt váltson az ember. Változásra még a vihar előtt van lehetőség. Ha ez igaz, akkor Istent igencsak nyugtalaníthatja, vajon sikerült-e megértetni velünk saját helyzetünket még a kijelölt idő előtt. Az Ámos könyve 8. fejezetében egy jövendölést találunk arról a napról, mikor az emberek tengertől tengerig futnak, egyik parttól a másikig, hogy hitet találjanak, azt, amit addig elutasítottak, és amit már nem találhatnak meg. Rájönnek majd, hogy semmi más nem számít, csak ez. Gazdagságukat a patkányok elé vetik, és elkeseredetten és rémülten keresik azt, amit korábban megszerezhettek volna, de elutasították.

Honnan tudhatjuk, hogy biztonságban vagyunk a kitörni készülő vihartól? Két kulcs vezet a rejtély megoldásához, hogy vajon a jó irányba haladsz-e? A Máté 7:21, vajon Isten akaratát teszed-e, és a Máté 25:12, ismered-e Őt? „Mikor megismerjük Isten, mivel éppen ez a kiváltságunk, hogy megismerjük Őt, akkor életünk a folytonos engedelmesség élete lesz.”(Jézus élete című könyv 574./oldal.) Eszerint Isten ismerete az ok, és Isten akaratának cselekvése az eredmény. Mindkettő egyformán jelentős és fontos, az egyik azonban a másik következménye. Honnan tudom, hogy Isten felé tartok, hogy hegynek felfelé haladok inkább, mint lefelé? Fontos tényező annak a megválaszolása, hogy vajon van-e személyes, jelentőségteljes kapcsolatom Istennel nap, mint nap?

Ha ismerem Őt, minthogy ez kiváltságom, hogy ismerjem, az életem a folyamatos engedelmesség élete lesz. Ha nincs egészen rendben ez a fajta engedelmesség, ez nem azért van, mert nem próbálkozom vele elég keményen. Hanem azért, mert nem vagyok tudatában, hogy kiváltság számomra, hogy ismerhetem Istent. Itt van a baj. Ha állandóan keresem az Istennel a kapcsolatot, élek a lehetőséggel, hogy ismerem Őt, akkor Ő bevégzi a munkát, amit elkezdett bennem, és a végső válság idején biztonságot ad.
(Morris L. Venden: A működő hit c.k.)