A Messiás igérete
"Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad
gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a
tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke." Ézsaiás 11,1-2
„Mária elgondolkodott
Simeon sokatmondó, nagy horderejű próféciáján. Amint a karjában nyugvó
gyermekre tekintett, és emlékezetébe idézte a pásztorok szavait, örömteli
hálával és nagy reményekkel telt meg a szíve. Simeon szavai Ésaiás próféciáját
juttatták eszébe: "Származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s
gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak Lelke megnyugoszik:
bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr
ismeretének és félelmének lelke. [...] Derekának övedzője az igazság lészen, és
veséinek övedzője a hűség" (Ésa 11:1-5). "A nép, amely sötétségben
jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében,
fény ragyog fel fölöttük! [...] Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik
nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak,
tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség
fejedelmének!" (Ésa 9:2-6)
Mária
mégsem értette meg Krisztus küldetését. Simeon úgy jövendölt az Úrról, mint
világosságról, amely megvilágosítja a pogányokat és dicsőségére lesz Izraelnek.
A Megváltó születését az angyalok is úgy hirdették meg, mint örömhírt minden
nemzet számára. Isten helyesbíteni akarta a zsidók szűk látókörű felfogását a
Messiás munkájáról. Azt kívánta, hogy az emberek ne csupán Izrael szabadítóját,
hanem az egész világ Megváltóját lássák benne. De még ahhoz is évek hosszú
sorának kellett eltelni, hogy Mária, Jézus anyja megértse fia küldetését.
Mária
várakozással tekintett előre arra az időre, amikor a Messiás uralkodik Dávid
trónján, de nem látta a szenvedés keresztségét, amelyen át vezet oda az útja.
Simeon szavaiból kitűnt, hogy a Messiás útja e világon nem lesz akadálytalan. A
Máriához intézett szavakban - "a te lelkedet is általhatja az éles
tőr" (Lk 2:35) - Isten gyöngéd együttérzéssel meghirdeti Máriának azokat a
gyötrelmeket, amelyeknek elviselését már meg is kezdte.
"Ímé
- mondotta Simeon - ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az
Izraelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak" (Lk 2:34). Aki fel
akar állni, annak előbb el kell esnie. A Sziklára kell esnünk és össze kell
törnünk, mielőtt Krisztusban felemelkedhetnénk. Énünket le kell taszítani
trónjáról, az önteltség helyett alázatosságot kell tanulnunk, ha meg akarjuk
ismerni a lelki ország dicsőségét. A zsidók elutasították azt a dicsőséget,
amelynek megalázkodás az ára. Ezért nem akarták befogadni Megváltójukat. Jel
volt Ő, aki ellen felemelték szavukat. „
Ellen G.White: Jézus élete - A bemutatás
Kommentáld!