„Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.”
(Apcsel 2:36)
Különösen sokatmondó ez az ige, és sokféle érzéssel tölt el.
Először is büszkeséggel és dicsekvéssel telik meg a szívem, mert keresztényként olyan Istennek szolgálhatok, aki mindenekfelett való Úr. Nincs félni valóm, mert az én Uram mindent hatalmában tart, mindenekfelett uralkodik. Ő a legerősebb, a legnagyobb, a leg-leg-leg. Ki mondhatja még ezt el, hogy a legmagasabb rangú Úrnak szolgál? Te is neki szolgálsz? Ha igen, akkor te is büszke lehetsz rá, dicsekedhetsz Vele! (lásd: Jeremiás 9:23-24).
Másodszor csodálattal olvasom, hogy Jézus egyszerre Úr és Krisztus. Az „Úr” kifejezés hatalmat sejtet, akinek engedelmeskedik minden; míg a „Krisztus”, vagy felkent kifejezés a Messiásra utal, aki a szeretetéről, szelídségéről ismert. Ezt olvashatjuk Ézsaiás könyvében a Messiásról: „Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg” (Ézsaiás 42:2-3). Jézus egy személyben szelíd, kedves, alázatos, de ugyanakkor mindenek Ura is! Milyen csodálatosan ötvöződik az ő lényében ez a számunkra sokszor két egymással ellentétes szerepkör. Jézus mindenek Ura, ugyanakkor mindenek szolgája is! Érted ezt kedves barátom? Én nem nagyon, csak csodálkozom és ámulok! Csodálatos Istennek szolgálunk! De szeretnék Hozzá hasonló lenni…
Harmadszor másokért való felelősséggel telik meg a szívem, hiszen úgy érzem, nekem is feladatom (kiváltságom), hogy beszéljek másoknak Jézusról, az én uramról. Úgy érzem, nekem is el kell mondanom embertársaimnak, hogy Jézus az Úr és Ő a Megváltó! Ezt meg kell tudnia mindenkinek. Ez a legfontosabb hír! Te is érzed ezt a felelősséget? Keresd a lehetőséget, hogy beszélj másoknak a feltámadt Messiásról, aki mindenek Ura, de egyben a te és az én legjobb barátunk is! Csodálatos kiváltság erről beszélni; másoknak bemutatni Őt!
Negyedszer félelemmel tölt el, nehogy én is megfeszítsem Őt, ahogyan abban a korban saját népe tette ezt. „… hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsidókhoz írott levél 6:6). Hogyan lehetséges ez? Az ige így mondja el ennek veszélyét: „Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle” (Zsidók 6:4-6). Ne játszadozz! Ha megismerted Jézust, kövesd Őt szorosan a lábnyomában haladva. Soha ne gondolj arra, hogy elhagyd őt, vagy tanításából egyet is elhanyagolj. Szeresd Őt és kövesd tanácsait, mert a legjobbat akarja számodra. Azért vállalta a csúfos kereszthalált, hogy neked és nekem örök életünk legyen Benne! Ne tagadd meg Őt akár a legkisebb bűnnel sem, ne okozz fájdalmat neki. Engedd, hogy szeretete átjárja szívedet és Igéje betöltse egész elmédet. Ez meg fog óvni attól, hogy „újra megfeszítsd” Őt. Örvendj a Jézussal való felemelő kapcsolatnak! Örvendj annak, hogy Ő a te Urad és Megváltód, te pedig az Ő gyermeke vagy!
Kommentáld!