"Igyekezz ébren tartani szívedben a mennyei tűz kicsiny szikráját, a lelkiismeretet!"

Apropó lelkiismeret: A lelkiismeretünkre bármikor hagyatkozhatunk?
NEM! A lelkiismeret becsapható, elnyomható, előbb utóbb egy üresen kongó semmihez hasonló valami lesz. A tömeg és mi magunk is alakíthatjuk, elnyomhatjuk azt. Nem véletlen olvassuk: "Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halaira menő út." (Példabeszédek 14:12). Más szóval, megeshet, hogy addig teszünk valamit, amíg Végül a lelkiismeretünk elhallgat. A szívünk megkeményedik, nem ítéli el többé a huni.

A lelkiismeret fontos
A lelkiismeret az a halk, belső hang, amin keresztül a Szentlélek a jóra, az igazságra és a kötelességre kíván rávezetni. Ha viszont figyelmen kívül hagyjuk lelkiismeretünk szavát, ha elutasítjuk, nem fogadjuk el figyelmeztetéseit, bűnös természetünk megkeményedik (lásd Zsidók 3:13). Észre sem vesszük, és a bűn alattomosan becsaphat, szokássá merevedhet. Mi a teendőnk tehát lelkiismeretünk tisztán tartásával kapcsolatban?

1. lépés
Kezdjük azzal, hogy megfogadjuk a figyelmeztetéseket, amelyeket Isten a lelkiismeretünk által akar tudatosítani bennünk! Még ha torzult is a becsületünk és a lelkiismeretünk, a mindenható Isten akkor is azon keresztül kíván elérni. Mondjunk igent Istennek, mikor a jó döntés felé húz a szívünk! Válaszoljunk, amikor a lelkiismeretünk által figyelmeztet, hogy valami nincs rendben! Van egy régi mondás: "Ott kell elkezdeni, ahol vagyunk.", "Egyetlen lépéssel kezdődik még az ezer mérföldes út is."

Talán Isten éppen arra akar rávezetni, hogy meglegyünk valamit? Tegyük megl A lelkiismeret által szól hozzánk az imában? Feleljünk neki! Arra készlel a Szentlélek, hogy változtassunk valamii az leiünkön? Hajoljunk meg hatalma előli, és változtassunk!

2. lépés
A lelkiismeret megtisztítása érdekében tett következő lépés, ha gondolatainkat Isten Igéjével töltjük be. A Biblia erkölcsi elvei megvilágosítják a lelkiismeretet. Nem sodorhat magával a tömeg, ha a lelkiismeretünk az Igében gyökerezik.

Ha Isten Igéjét a szívünkbe fogadjuk, még az erkölcsi relativitást követő világban is képesek leszünk különbséget tenni a jó és a rossz között. Isten mércéje abszolút. A jó nem attól válik azzá, hogy én magam jónak ítélem. Nem lehet egyszerűen azzal eldönteni, hogy mi a jó, ha hallgatok az erkölcsileg romlott lelkiismeretemre. Isten az Igéjében határozza meg, mi a helyes, és kinyilatkoztatja az igazságot. Törvénye adja a társadalom erkölcsi elveit, egy keretet biztosít, amelyen a társadalom nyugszik.

A zsoltáros világosan rámulat, milyen fontos Isten törvényének vezetését követni: "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsoltárok 119:9-11) Később így imádkozik:

"Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát" (18. vers).

Mély vallásosság jellemezte azt a kort, amelyben Luther Márton felnőtt. Az emberek gyakorlatilag rettegtek Istentől. A keresztények féltek a purgatóriumtól, mert azt hitték, hogy bűneikért lakolva, lelkűknek évekig szenvedni kell, mielőtt nagy sokára bejuthatnak a mennyországba. Az egyház viszont ajánlott erre valami megoldást. Azt tanították, hogy a bűnbocsánat megvásárolható, és így a hívek lerövidíthetik a purgatóriumban töltendő idejüket. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen virágzó üzlet lett a bűnbocsátó cédulák árusítása!

Luther Márton viszont elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Hatott rá, amit Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelében olvasott. Felfedezte, hogy a kegyelmet Isten ingyen adja, és egyedül csak Ő képes a bűnösöket megigazítani. Luther ennek alapján arra következtetett, hogy Isten kegyelmét nem lehet eladni és megvásárolni. Károly király, a Német-római császárság uralkodója egy gyűlést hívott össze, amelyen hercegek, főméltóságok, előkelő egyházi személyek vettek részt. Luther egyedül állt előttük, hitét képviselve.

Ezek pedig Luther szavai:
"Nem fogadom el a pápák és a tanácsosok tekintélyét, amelyek ellentmondanak egymásnak, hacsak meg nem győznek a Bibliából, és tiszta érvekkel. A lelkiismeretem Isten Igéjének rabja. Nem tudok, és nem is akarok visszavonni semmit, mert a lelkiismeret ellenére cselekedni nem helyes, és nem is biztonságos. Isten engem úgy segéljen! Ámen"

Az okos és bolond