A KÜLDÖTT

"Azután megmutatta nekem Jósuát, a f~opapot, aki az Úr angyala el~ott állott, és a Sátánt, aki a jobb keze fel~ol állt, hogy vádolja." Zakariás 3,1

Jósua, a f~opap, egy ember, aki az Úr angyala el~ott állott. Vannak mennyei küldöttek, és vannak földi küldöttek, akik Isten szolgái. Isten küldöttével együtt mindig világosság jár. Adventkor álljunk az Úr világosságába. Amikor karácsonykor örömöt hirdetni jött az angyal, a pásztorokra is fényesség ragyogott. Isten szolgája az a mennyei vagy földi lény, akinek kapcsolata van az Úrral. Akiken keresztül beszél és cselekszik Isten. A földi küldöttek olyan emberek, akik engedik magukat újra és újra megtisztítani. Az Istennek szentelt élet tiszta, és az is marad. A földön él és jár. Azt a részét, amelyik érintkezésbe kerül a földdel, mindig újra meg kell mosni. A mennyei lények nem szennyez~odnek. Jósua Isten színe el~ott áll, és egyik oldalán ott van a Sátán. Ez a helyzetünk! Olvassuk az Igét, de hátul ott áll a Sátán, aki beleszól, és jönnek a gondolatok, érzések, indulatok. Nevetségessé szeretné tenni az Igét. Különbség van Isten és a Sátán vádolása között. A Sátán szomorúságot, kételked~o gondolatokat támaszt. Isten is okozhat szomorúságot - a b^un miatt. De ez megbánhatatlan megtérést szerez. Az Ördög szerint való szomorúság elkeseredésbe visz. Az Isten szerint való gondolatok Hozzá való megtérésre visznek. Ha jó az Isten - mondják sokan -, miért engedi meg ezt a sok nehézséget az életemben? Csak azt szeretné általa kimunkálni benned, hogy egyre közelebb kerülj Hozzá. Ketten vannak körülöttünk: a Sátán, aki csüggedésbe visz, és Isten Szentlelke, Aki az öröm, békesség felé terel.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!