V. A Krisztusban való különbözőségek kezelése

(Eféz. 4,13.)

. A véleményeknek és meglátásoknak ezt a különbözőségét azért engedte meg az apostol, mert tudta, hogy mindazok, akik az Úrért teszik azt amit tesznek, végül Krisztusban megtalálják azt az utat, amelyen tovább haladva egy ismeretre és egy hitre jutnak egymással.

A történelem folyamán sajnos mindig voltak olyanok is, akik viszont semmi veszélyt sem láttak abban, ha a gyülekezet közösségének egységes hitével ellentétben teljesen önálló és egyéni utakat választottak, a saját eszméikhez és elképzeléseikhez ragaszkodtak, és ezzel egyeseknek botránkozást, másoknak pedig ross

z példát mutattak. A valóságban azonban ez a gondolkodás és viselkedés is egy nyitott ajtónak bizonyul Sátán számára, amelyen belépve a gyülekezet egységét és békéjét tudja felbontani, és meg tudja semmisíteni. Ezért Pál levele rejtetten erre a veszélyre is felhívja a címzettek figyelmét.

(Eféz. 4,1-2.)

. Ez mindenek előtt azt jelenti, hogy az elhívatásunknak és az egymással szemben tanúsított viselkedésünknek egyensúlyban és összhangban kell lenni egymással.

Majd pedig arra szólítja fel a közösség tagjait, hogy “igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében”

(3. vers). Ezzel azt mondja ki, hogy ezt az egységet nem nekünk kell létrehoznunk, nekünk csak megtartani és megőrizni kell azt, amit Isten Lelke megteremt közöttünk. Ezt a Szentlélek által teremtett egységet “a békesség kötelékével” kell megtartanunk. Ez a kötél egymáshoz köt bennünket, és azt igényli tőlünk, hogy szeretettel viseljük el egymást a különbözőségeink ellenére is. Még akkor is, ha szenvedést okoz számunkra a másiknak a szeretetben való elhordozása: “elszenvedvén egymást szeretetben” (2/b. vers)

.

Csak az képes szeretetben elhordozni a tőle különböző másikat, akiben a Szentlélek munkájának eredményeként már kifejlődött a Lélek gyümölcse. Az ilyen emberek viszont semmit sem cselekszenek “versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál.”

(Fil. 2,3.)

.

Pál apostol egy sajátos számszimbolikán keresztül érzékelteti velünk az egység megtartásának egyetlen lehetőségét. Az “EGY” szó ugyanis hétszer fordul elő az apostolnak ebben az írásában

(4-6. vers). Egy a test - a Lélek - a reménység - az Úr - a hit - a keresztség - és az Atya. A Bibliában a teljesség és a tökéletesség kifejezője a hetes szám. Ebben a felsorolásban háromszor az Istennel kapcsolatban kerül kimondásra az egy szó, négyszer pedig velünk emberekkel kapcsolatban. Ez a szimbolikus nyelvezet azt érzékelteti, hogy ezt az egységet csak Istennel egyesülve, Vele együtt munkálkodva tudjuk megtartani. Vagyis a különbözőséget, a különleges egység megvalósítása érdekében adta Isten. Ha mindenki mindenben egyformán értene mindent a lelki dolgokban, akkor sohasem fejlődnénk ismeretekben, hanem dogmatizálódna bennünk a megismert igazság. Márpedig “az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18.)

. A különböző vélemények, meglátások és értelmezések egymással való ütköztetése közben tisztul az ismeretünk, a hitünk és az Ige kinyilatkoztatásaival kapcsolatos meggyőződésünk.

Sokan úgy gondolnak az “egység”-re és a “különbözőség”-re, mint két egymással ellentétes, egymást kizáró dologra. Ha valaki túlságosan nagy súlyt helyez az egységre, akkor biztosan szembekerül és megsérti a különbözőséget. Ha viszont a különbözőséget tűzi fel a zászlójára, akkor ezzel az egység gondolatát fenyegeti. Ahogyan az emberi test hihetetlenül különböző tagokból áll, mégis egy csodálatos egységet alkotva működik, ez tekinthető ideális állapotnak a Krisztus testével, az Egyházzal kapcsolatban is. Ezért a tagok közötti különbözőségek sohasem jelenthetnek akadályt az egész test egységes működésében. Az egymástól való különbözőségünket azonban Sátán nagyon ügyesen próbálja kihasználni, és egymással szembeállítva, a személyes hitéletünkben a tanításnak különböző irányzatait létrehozni, és ezzel az egységet felbontani.

(Eféz. 4,15.)

.

Ha a keresztények eltérő nézeteket vallanak is a hívő élet folytatásáról a részletkérdésekben, ez még nem jogosít fel senkit sem arra, hogy a másikat olyan jelzővel bélyegezze meg, amely a kiközösítésének szándékáról tesz bizonyságot. A korabeli gyülekezet tagjainak többsége ugyan az úgynevezett “erősek” közé tartozott Pál idejében az evés-ivás, illetve a napok megítélése kérdéseiben, míg a “hitben erőtlen”-ek kisebbségben voltak. Az apostol üzenetéből azonban világosan kitűnik, hogy az ilyen különbségek nem adnak alapot annak a kétségbevonására, hogy a másiknak is köze van Krisztushoz.

(Eféz. 4,13.)

. A véleményeknek és meglátásoknak ezt a különbözőségét azért engedte meg az apostol, mert tudta, hogy mindazok, akik az Úrért teszik azt amit tesznek, végül Krisztusban megtalálják azt az utat, amelyen tovább haladva egy ismeretre és egy hitre jutnak egymással

Háló Sándor.