A hívők öröme
És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned;
mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, akik
szeretik a te nevedet. Zsoltárok 5,12
Sokan tévesen képzelik
el Krisztus jellemét és életét. Azt hiszik, hogy nem volt életében melegség és
napfény, hogy mindig komoly, szigorú és örömtelen volt. Ilyen komor nézetek
gyakran az egész keresztény élettapasztalatot beárnyékolják.
Gyakran
hallhattuk, hogy Jézus sírt, de sohasem látták őt nevetni. Üdvözítőnk tényleg a
fájdalmak embere volt; ismerte a gondot és szomorúságot, mert szíve minden
emberi nyomor előtt nyitva volt. Bár élete az önmegtagadás élete volt, melyet fájdalom
és gond árnyékolt be, de kedélye, lelkülete nem volt nyomott. Arcvonásai nem
mutattak haragot és bosszúságot, hanem mindig békések, derűsek voltak. Szívéből
az élet kimeríthetetlen forrása áradt, s bárhová ment is, oda nyugalmat, békét,
örömöt és vidámságot vitt.
Üdvözítőnk
élete állandóan a legmélyebb és legszentebb komolyságot árasztotta, de sohasem
volt szomorú vagy komor. Azok életét, akik Őt mintaképüknek tekintik, szent és
komoly célok fogják betölteni; személyes felelősségük teljes tudatában lesznek.
A könnyelműségtől tartózkodnak, többé nem találnak örömet hangos
mulatozásokban, nyers tréfálkozásban. Jézus Krisztus hite a vizek árjához
hasonló békét nyújt. Az öröm fényét nem oltja el, s a mosolyt nem hamvasztja el
az arcokról.
Ha Isten
szeretetében kételkedünk avagy ígéreteivel szemben bizalmatlankodunk, szégyent
hozunk rá, és elszomorítjuk Szentlelkét. Milyen fájdalmas érzések hasogatnák az
anya keblét, ha gyermekei állandóan arról panaszkodnának, hogy anyjuk
rosszakarójuk, holott egész életét gyermekei javára áldozta, hogy minden
kényelmet megszerezzen számukra?! Feltéve, hogy kétségbe vonják anyjuk
szeretetét, az anya szíve bizonyára megszakadna. Mit érezne az az atya, akit
gyermekei ilyen bánásmódban részesítenének? És mit gondoljon mennyei Atyánk, ha
nem bízunk szeretetében, mely arra indította, hogy egyszülött Fiát halálra
adja érettünk, hogy ezáltal örök életet nyerjünk? Az apostol így ír: "Aki
az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne
ajándékozna vele együtt mindent minékünk?"(Róm 8:32). És mégis mily sokan
mondják tetteikkel, sőt szavaikkal is: "Ez nem rám vonatkozik. Talán
másokat igen, de engem nem szeret az Isten."
Mindez
saját lelketeknek árt, mert a kétkedésnek minden szava meghívó Sátán kísértései
számára; megerősíti bennetek a kétkedés iránti hajlamot, és tovaűzi tőletek a
szolgáló angyalokat. Ha Sátán kísért titeket, a kétely vagy hitetlenség
egyetlen szavát se ejtsétek ki. Ha sugalmazásait meghalljátok, bizalmatlanság
és lázadó gondolatok támadnak szívetekben. Ha érzelmeiteket kifejezésre
juttatjátok, akkor a kétely minden egyes szava nemcsak magatoknak árt, hanem
olyan magvetés lesz, mely mások szívében is gyökeret ver és mérges gyümölcsöt
terem; lehetetlen lesz saját szavaitok káros hatását ellensúlyoznotok. Milyen
fontos tehát, hogy csak olyan dolgokról beszéljünk, melyek lelki erőt és életet
lehelnek.
Ellen G. White, Jézushoz vezető út
Kommentáld!