A FÁTYOL EL FOG TÜNNI

"Most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről-színre."

(I. Kor. 13,12.)

Amikor majd eltűnik a szemeinket elhomályosító fátyol, és meglátjuk a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat tudunk felfogni a teleszkópon át; amikor meglátjuk az egek dicsőségét, amelyet most csak látcsövön át vizsgálunk; mikor a bűn rozsdája eltávolodik és az egész föld „a mi Urunk Istenünk szépségében” jelenik meg, akkor egy végtelen nagy terület nyílik meg majd előttünk a tanulmányozásra!... Minden teremtett dologban Isten kézírását fedezhetjük fel. 
A földön, a tengeren és az égen a gonosznak egyetlen nyoma sem marad. Ott a tanuló előtt megnyílik a történelem végtelen látótere és kimondhatatlan gazdagsága. A tanuló itt e földön Isten Igéjének kedvező talaján állva, áttekintést nyer a történelem hatalmas területeiről, és bizonyos fokú ismeretet nyerhet azon alapelvek felől, amelyek az emberi történelem eseményeinek folyamatát kormányozzák. Látása azonban még mindig homályos, és ismerete tökéletlen. Akkor lát meg majd tisztán minden dolgot, amikor az örökkévalóság fényében áll... 
A látható és láthatatlan világ közötti fátyol eltűnik, és csodálatos dolgok fognak feltáruini. Ott mindazok, akik önzetlen lelkülettel munkálkodtak, szemlélik majd munkájuk gyümölcsét. Minden helyes alapelv és nemes cselekedet kibontakozása láthatóvá válik... Jelenleg mily keveset láthat meg a világ legnemesebb munkáinak eredményeiről a szorgalmas, hű munkás. Mikor a szülők és tanítók utolsó álmukra térnek, úgy látják, hogy munkájuk hiábavaló volt. Nem tudják, hogy hűségük az áldások forrásait nyitotta meg, amelyek folyama sohasem szűnik meg, és befolyása ezerszeresen megismétlődik... Az eljövendő világban mindezek hatása és ellenhatása világosan láthatóvá válik előttünk. /Ed. 303-306./