A bűn korának vége

"Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt." 


Korinthusbeliekhez írt első levél 15. fejezet 24. vers




Az
emberiség történelmét szemlélve láthatjuk, hogy időről időre, többnyire nagy
kataklizmák, bizonyos évszámok (2000; 2012), válságok hatására felerősödik az
úgynevezett ’világvége hangulat’.




Ennek
következtében milliónyi elképzelés és forgatókönyv látott már napvilágot.
Idegen lények inváziója; meteor, vagy kisbolygó becsapódás; nukleáris háború;
környezetszennyezés… nem beszélve a legkülönfélébb vallási meggyőződésekről.




Mások
komoly erőfeszítéseket tesznek, talán ezek ellensúlyozása végett, hogy
létrehozzanak egy egységes földi békebirodalmat, ahol mindenki boldogan élheti
a maga kis világát.




A
Szentírás azonban valami másról beszél. Nem emberi pokol és nem emberi
paradicsom vár ránk. Az emberi megoldási kísérleteket Jézus visszajövetele
fogja meghiúsítani.




És
a korinthusiakhoz írt levél eme fejezete csak még inkább megerősít bennünket
ebben a váradalomban. Jézus eljövetele ugyanis számunkra nem a világ végét
jelenti, hanem a bűn szerzőjének, a bűn korának és a bűn következményeinek végét.





Ahogy
Pál írja; „Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek.” (22.vers) „akik a
Krisztuséi, az ő eljövetelekor.” (23.vers)




„Mindnyájan
ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy
szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; trombita fog szólni, és a halottak
feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.” (51-52.vers)




„akkor
beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.”
(54.vers)




Jézus
várása nem a bűn által megnyomorított életek tétlen nézegetése.

Jézus
várása a bűn kora végének hirdetésén túl mások nyomorának enyhítése.




„Azért
szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában
mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (58. vers)