A bölcs szív adta lehetőség

Miután Mózes végig gondolja azt a két lehetőséget, amit az Isten megismeréséből megértett, végül azzal summázza Isten előtt mondott szavait, hogy “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (13. vers).

De vajon milyen bölcsességről van itt szó, és milyen előnye származik annak, aki ezzel a bölcsességgel rendelkezik?

Dávid azt mondja a Zsoltárokban: “A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 111,10.). A Biblia szerinti bölcsesség tehát ott kezdődik, amikor egy ember már féli az Istent, amikor már első helyen áll életében az, hogy “mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm. 12,2/b.), mert belátta, hogy nem érdemes a maga értelmére támaszkodnia.

Az előző gondolatai alapján elmondható, hogy megértette, Isten gyűlöli a bűnt és “nem hagyja büntetlenül” (II. Móz. 34,7.). Nem mindegy azonban, hogy a bűn büntetése milyen módon következik be. Ha a bűnös ragaszkodik a bűnhöz, vagyis a bűnös életviteléhez és szokásaihoz, akkor a bűnnel együtt Isten őt is meg fogja semmisíteni, amikor elérkezik Isten bosszúállásának napja. Erről beszél Mózes, amikor azt mondja: “Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!” (8. vers). Ha viszont a bűnös kész elfogadni Isten szabadító kegyelmét és a továbbiakban már nem akar ragaszkodni a bűnös életszokásaihoz, akkor az ő bűnének büntetése a Megváltó halálában érte el beteljesülését a Golgota keresztjén.

Amikor egy ember eljutott oda, hogy megismerhette ezt az Isten által felajánlott kegyelmi lehetőséget, akkor kétféleképpen dönthet. Ha elveti magától még a gondolatát is, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzon és ennek érdekében az életvitelét megváltoztassa, akkor azt az embert Isten oktalan bolondnak nevezi, mert csak az orráig lát el. Ezért “a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek;” (I. Kor. 1,18.), mert az “érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg” (I. Kor. 2,14.). Lehet ugyan, hogy “bár az Istent megismerték, mindazonáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek.” (Róm. 1,21-22.). “Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt” (I. Kor. 3,19.). Az ilyenképpen gondolkodó és élő emberek helyzetét summázva mondja ki bölcs Salamon az egyik legszomorúbb végkövetkeztetést: “Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, és a vége a halálra menő út.” (Péld. 14,12.).

Mózesnek ebből az imájából kitűnik, hogy Ő is ismerte ezt a gondolkodásmódot, és félt annak minden következményétől, ezért kéri Istent arra, hogy “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (13. vers), mert “a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 111,10.). Közvetve tehát azt kérte Istentől, hogy segíts Uram felfogni és megérteni a Te akaratodat, segíts abban, hogy a mindennapi életemben azt tudjam gyakorolni, ami kedves a Te szemeid előtt. Segíts, hogy azt a rövid időt, ami a rendelkezésemre áll, kitudjam használni irántad érzett szeretetem és ragaszkodásom bemutatására, és olyan dolgok cselekvésére, amikre egyedül csak a Tőled kapott bölcsesség képesít és késztet.

Jézus elmondott egy példázatot, amelyben azt akarta szemléltetni, hogy tanítványai között mindig megtalálható lesz ez a két osztály, az okosok és a bolondok. A Tíz szűzről szóló példázata azt is érzékelteti, hogy még közvetlenül a dicsőséges visszajövetele előtt is ez a két tábor alkotja a végidő Egyházát, a Jézusra váró emberek közösségét. A balga szüzek közé azok tartoznak, akik “az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek.” (Róm. 1,21-22.). Ezek azt gondolják magukról, hogy a lelki életükben már elég gazdagok, ezért már semmire sincs szükségük, pedig a valóságban egy nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen a lelki életük (Jel. 3,17.).

Mózes imájában felvetett gondolat hátterén az a nagy kérdés merül fel, hogy én és te hová tartozunk, melyik csoportba, a balgatagok vagy a bölcsek csoportjába? A végeredmény rajtunk múlik, a személyes döntésünk és életvitelünk következményeként történik a besorolásunk. Ha eddigi életvitelünk miatt pillanatnyilag nem jó helyen állunk, ez nem jelenti azt, hogy törvényszerűen ott is kell maradnunk. Szabadságunkban áll a jó oldalt választani. Isten mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a döntést képesek legyünk megtenni. Ezt az isteni szándékot summázva mondta Jézus Nikodémusnak: “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,16.). Ezért Mózessel együtt mi is kérjük Istent arra, hogy Szentlelke által “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”.