Sandor Ordog

Tanulságos beszélgetés: "E unoka idős nagyapjával beszélget. Mond nagyapa te hány éves vagy? Hadd gondolkozzam egy kicsit válaszolta a nagyapa. Én a televizió, a mosogatógép,és a fénymásoló elött születtem. Nem volt még légkondicio-náló berendezés, mosó és szárító gép,sem volt a ruhákat a napon szárították,a friss le-vegőn....Az ember nem lépett még a holdra, Ngyanyád és én összeházasodtunk és boldogan éltünk,s minden családban volt apuka és anyuka. Abban az időben ha egy hölgy vagy idősebb személy felszállt a villamosra, a gyerekek és afiatalok, egymást megelőzve,siettek helyüket átadniu neki. A mi életünket a 1O-parancsolat és a józan ész az idősebbek és az érvénye s törvények tisztelete szabályozta. Abban az időben megtanították az embereket külömbséget tenni a jó és rossz között,és hoigy felelősek vagyunk mindenért amit teszünk. A jó kapcsolat abban az idöben azt jelentette hogy: jóban voiltunk barátainkal, szomszédainkkal, rokonainkal. Nem volt sem mobil,sem internetes szolgáltatás, az óráinkat naponta fel keltt húzni,nem volt pénzkiadó automata,sem szines fényképezés. A fü az én idömben olyasvalamit jelentett amit hetente nyirni kelett és nem szívni.Mi voltunk az utolsó nemzedék mely hitte hogy egyfiunak feleségre,egy leánynak férjre van szüksége,hogy bolkdog család legyenek és nem barátra. De az idő elszaladt,és minden megfakult,mond unokám hány éves lehetek én? Az unoka hosszas töprengés után válaszol: Lehetsz vagy 2OO. Nem kedvesem csak 7O-éves vagyok.

Válasz

EZ VALÓSÁG LESZ!

GYŐZELEM A HALÁL FELETT
"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."
(1Thessz 4:16-17)

A Föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket... A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (lKor 15:55) - kiáltják...
Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe...
A Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk jeleit... Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta az új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: „Szentség az Úrnak.” Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik...
A szent város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk... Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért." "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Mát 25,34)
Ekkor teljesedik be az az ima, amelyet a Megváltó a tanítványaiért mondott. „Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.” (Ján 17,24) Krisztus az Atya elé, „az Ő dicsősége elé” állítja „feddhetetlenségben nagy örömmel” (Júd 24) azokat, akiket a vére árán vásárolt meg... A megváltó szeretet csodái ezek! Mily mámoros örömet hoz az az óra, amikor az örökkévalóság Atyja a megváltottakra tekintve meglátja a saját képmását! /24GC 644-646/

Válasz

Bruno Ferrero tanulságos történetei

"Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy ne épüljenek föl ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában."

/Bruno Ferrero: Olykor elég egy mosoly/

A jelzőlámpa

A nagymama, unokája kezét fogva belépett a templomba. Megkereste a piros fényt, amely Jézus oltárát jelezte. Letérdelt és elkezdett imádkozni. Az unoka ránézett a nagymamára, aztán a piros fényre, majd ismét a nagymamára. Egyszer csak kifakadt: - Hé, nagymama! Amikor majd zöldre vált, kimegyünk, ugye? Ez a fény sosem lesz zöld. Megállás nélkül arra szólít: Állj meg! Ez a szikla. Az egyetlen szikla, amelyhez az emberi lények odaköthetik magukat. Az egyetlen állomás, ahol megpihenhetünk. "Gyertek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket." Jézus egyetlen prédikációja: "Térjetek meg, mert Isten országa eljött közétek." Közöttünk van. De hányan vesszük észre?


Vígasztalás

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen tragikus körülmények között halt meg. - Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki! - Azért mentem át, hogy megvígasztaljam a nénit. - Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvígasztalini a bánatos asszonyt? - Az ölébe ültem és együtt sírtam vele.

Válasz

Valóban az lehet a legszebb Bibliafordítás amit édesanyánk adhat a saját életén keresztül nevelésével és szeretetével. Csak sajnos keveseknek adatott meg ez a lehetőség.

Köszönöm a történetet.

Előzmény

Válasz

MEGTÉRÉSSEL MEGKAPHATÓ

"Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodik õvele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig." 1Mózes 32,24

Egy történésekkel teli éjszaka. Az elsõ, amit Jákób ezen az éjszakán tesz, hogy átköltöztette mindenét a Jabbók révén. A Jordán a Bibliában a halál folyója. Tehát halálba adta mindenét, amije volt. A legnagyobb értékkel kezdi: feleségeivel. Rákhel volt a bálványfeleség, akit mindenkinél jobban szeretett. Ha át akarsz jutni, akkor a bálványaiddal kezdd el. Jákóbnak volt egy bálványgyermeke is: József. Átviszed-e most azt, akit a világon a legjobban szeretsz? A lelki történetünkben ezt így hívják: teljes, tökéletes, feltétel nélküli átadás. Jákóbnál tusakodás, imádkozás közben történik valami. Isten Lelke nem tud rajta erõt venni. Lehet, te sem engeded õt a döntõ ponthoz érni. Valahol illetnie kell az Úrnak. A német fordítás így mondja: "megütötte". Ahol nálad és benned fordul minden, meg kell, hogy üssön... Lehet, hogy az akaratvilágod a legerõsebb az életedben. Isten soha nem téveszti el a helyet, sem az ütés erõsségét. Hagyd abba a kérdést, hogy miért itt, miért pont ennek k ellett történnie? Isten nem üt feleslegesen. Jákób soha többé nem járhatott úgy, mint elõtte. Attól kezdve sántított. Áldott sántaság! Ezt mondja az angyal: "Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal." Testvér - reggeledik! Elkezdõdik a világosság. Elhangzik a mondat: "Nem bocsátlak el tégedet, amíg meg nem áldasz engemet." Fel-hangzik a kérdés: "Mi a te neved?" Jákób kimondta: Csaló. Ma harcold meg az Úr elõtt, hogy õszintén ki tudd mondani a neved. Hogy új nevet kaphass, hogy felöltözhesd a Krisztust. Akkor rajtad, a hátralevõ életeden ott van és ott marad az áldás.

Válasz

Szögek a kerítésben

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent.
Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.

Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből.

Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:

"Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel / összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre. A szóbeli,
verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai. A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak, és feltárják számodra a szívüket.".

Válasz

EZ IGAZ TÖRTÉNET!!!!

„Az embernek nem a homályos emberi hagyományokra és szokásokra van szüksége ahhoz, hogy érthetővé tegye a Szentírást. Ugyanolyan ésszerű ezt képzelni, mint azt, hogy a napnak, mely déli verőfényben ragyog az égen, a földi fáklyák fényének pislogására nincs szüksége, hogy megnövelje fényét. A Biblia minden kötelességet világosan közöl, minden tanulságot érthetően megfogalmaz. Krisztus ajándéka és a Szentlélek megvilágosító munkája bemutatja nekünk az Atyát. Az Ige bölccsé tud tenni férfiakat, nőket és fiatalokat az üdvösségre.” (Szentlélek eljő reátok 115. oldal)

Válasz

A leg­szebb bib­lia­for­dí­tás

Négy lel­kész be­szél­ge­tett a kü­lön­fé­le bib­lia­for­dí­tás­ok­ról. Volt, aki a ré­gi bib­lia­for­dí­tást di­csér­te, mert an­nak sza­vai már a szí­vé­hez nőt­tek. A má­sik a leg­újabb for­dí­tást sze­ret­te, mert an­nak nyel­ve­ze­te mo­dern és ért­he­tõ. A har­ma­dik azt a for­dí­tást ked­vel­te, ame­lyik a leg­hű­sé­ge­seb­ben ad­ja vis­­sza az ere­de­ti gö­rög és hé­ber szö­ve­get.
A ne­gye­dik hall­ga­tott.

– Hát te me­lyi­ket sze­re­ted leg­job­ban? – kér­dez­ték tőle.
– Az édes­anyám for­dí­tá­sát. Ő mind­járt le­for­dí­tot­ta a Bib­li­át az élet­re, és ez volt a leg­meg­győ­zőbb for­dí­tás.

Válasz

nagyon szép mondás.
köszönöm.

Előzmény

Válasz

Wass Albert: Nagyapám tanítása


,,- Idefigyelj - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!



Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel:

- Idefigyelj - mondta. - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is!
Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra
minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted
az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad.

Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek - akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál.

Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni.

A többi szemét, amit elfú a szél..."

Válasz