Lelki-testi gyógyulás Krisztus által

"És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tért, de az Úr mindnyájunk vétkét Őreá vetette."

(Ésa. 53,5-6.)



A Megváltó nem kérte ezt a szenvedőt, hogy higgyen benne. Egyszerűen így szólt: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!” (Ján. 5,8.) Ám a férfi hite belekapaszkodik ebbe a mondatba. Minden idegét és izmát átjárja az új élet, bénult tagjai egészségesen kezdtek működni. Kérdés nélkül alávetette akaratát Krisztus parancsának, és összes izmai engedelmeskednek akaratának. Felszökken, és újra tud mozogni.
Jézus nem biztosította isteni segítségről. A férfi egy percre kételkedhetett volna, de akkor elveszíti egyetlen gyógyulási lehetőségét. Ám hitt Krisztus szavának, aszerint cselekedett, és visszanyerte erejét. Ugyanígy nyerhetünk lelki gyógyulást. A bűn elválasztott az isteni élettől. Lelkünk megbénult. Nem vagyunk képesek szent életet élni, ugyanúgy, mint a magatehetetlen férfi sem tudott járni. Sokan ismerik fel gyámoltalanságukat, sóvárognak a lelki élet után, amely összhangba hozza őket Istennel, és hiába küzdenek, hogy elnyerjék. Kétségbeesetten kiáltanak fel: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm. 7:ó,24.). E csuggedők, küszködők nézzenek fel! A Megváltó a vérén megváltottak fölé hajol, és kifejezhetetlen szelídséggel, szánalommal így szól: „Akarsz-e meggyógyulni?” (Ján. 5,6.). Megparancsolja, hogy kelj fel egészségesen, békében. Ne várj, amíg érzed, hogy meggyógyultál! Higgy szavának, és teljesül. Állj akaratoddal Krisztus oldalára! Szolgálj neki, cselekedj szava szerint, és erőt fogsz kapni! Bármilyen bűnös szokásba, uralkodó szenvedélybe merül is bele az ember hosszú időn át, amely parancsol testnek és léleknek, Krisztus meg tud és meg is kíván szabadítani attól.

Válasz

Ábrahám hitével Istenben bízva

"Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő volt, és kiment, nem tudván, hová megy ... Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várta az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten."

(Zsid. 11,8-10.)



A próba, amelyet Ábrahám kiállt, nem volt könnyű, Isten nem csekély áldozatot követelt tőle. Szoros kötelékek fűzték hazájához, rokonságához és otthonához. De nem habozott, hanem engedelmeskedett a hívó szónak. Nem kérdezősködött az ígéret földje felől - termékeny-e a föld, egészséges-e az éghajlat, kellemes környezet vár-e rá ott, szerezhet-e vagyont, gazdagságot. Isten szólt, és az Ő szolgájának engedelmeskednie kell; számára az a legboldogabb hely a földön, amelyet Isten jelöl ki neki.
Ma is sokan megpróbáltatnak Ábrahámhoz hasonlóan. Nem hallják ugyan közvetlenül Isten hangját a mennyből, de mégis hívja őket Igéjének tanítása és gondviselésének irányítása által. Esetleg megkívánja tőlük, hogy mondjanak le vagyont és megbecsülést nyújtó pályáról, hagyják el rokonszenves és hasznos társaságukat, váljanak meg rokonaiktól, és lépjenek olyan útra, amely látszólag csak az önmegtagadás, nehézségek, kemény küzdelmek és áldozatok ösvénye. Istennek feladata van számukra, azonban a kényelmes, könnyű élet, a barátok és rokonok befolyása csak akadályozná a lényeges jellemvonások kifejlődését. Kivonja tehát őket az emberi segítség és befolyás hatása alól; érezteti velük, hogy az Ő segítségére szorulnak, hogy egyedül csak benne bízzanak, s így megnyilatkozhasson előttük. Ki áll készen arra, hogy a Gondviselés hívására lemondjon dédelgetett terveiről és meghitt társaságáról? Ki vállalkozik újabb kötelezettségekre, ki vállalkozik úttörő munkára új területeken, hogy Isten munkáját eltökélt, készséges szívvel végezze, veszteségét nyereségnek tartva, a Krisztus Jézusért? Aki vállalkozik erre, annak a hite Ábrahám hite, és vele együtt osztozik majd „igen-igen nagy, örök dicsőségben”, amellyel össze sem hasonlíthatók „a mi pillanatnyi könnyű szenvedéseink” (II. Kor. 4,17. Róm. 8,18.). (Pátriárkák és próféták, 58-59. o.)

Válasz

A ROSSZ SZOKÁSOK ELHAGYÁSA
''Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.'' (2Kor 5:17)



"Krisztus ereje által férfiak és nők tépték már szét a bűnös szokások béklyóit. Lemondtak az önzésről. Bűnösökből tisztelettudókká, iszákosokból józanná, erkölcstelenekből tisztává lettek. Olyan emberek, akik Sátán képmását viselték, átalakultak Isten képmására...

Válasz

Légy segítője és támasza a felebarátodnak

"Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is."

(I. Thessz. 5,11.)



Még nem késő jóvátenni a múlt hanyagságait. Térjünk vissza az első szeretethez, az első lelkesedéshez! Keressétek meg azokat, akiket elűztetek, és bűnvallomás által kössétek be a sebeket, amelyeket másokon ejtettetek! Jöjjetek közel könyörülő, szerető Megváltótokhoz és áradjon szívetekbe isteni részvétének árama szívetekből mások szívébe. Legyen példa számunkra Jézus gyengédsége és irgalmassága, amelyet kinyilvánított életében, megmutatva, hogyan kezeljük embertársainkat, különösen azokat, akik testvéreink a Krisztusban.
Sokan elgyengültek és elcsüggedtek az élet nagy harcában, akiket egy vidám, bátorító szó megerősített volna, hogy győzzenek. Sohase legyetek szívtelenek, hidegek, részvétlenek és hibakereső ítélkezők! Sohase veszítsetek el egy alkalmat se, hogy oly szavakat szóljatok, amelyek bátorítanak és reménységet nyújtanak. Mi nem mondhatjuk meg, mily messze terjedő befolyást árasztanak kedvességünk gyengéd szavai, krisztusi erőfeszítéseink, hogy megkönnyítsük mások terheit. A tévedőt csak az alázatosság, szelídség és gyengéd szeretet lelkületével állíthatjuk helyre.

Válasz

Az isteni Bíró előtt

"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?"

(I. Pét. 4,17-18.)



Isten minden cselekedetet megvizsgál; és e tettek a mennyei könyvekben hűségről vagy hűtlenségről tanúskodnak. Minden név mellett félelmetes pontossággal van feltüntetve minden helytelen szó, minden önző tett, minden teljesítetlen feladat, minden titkos bűn, minden ravasz képmutatás. A semmibe vett mennyei intéseket és dorgálásokat, az elfecsérelt pillanatokat, a kihasználatlan alkalmat, a jó vagy rossz befolyást és messze ható következményeit a nyilvántartást vezető angyal mind feljegyzi.
Azok, akik részesülni akarnak a Megváltó közbenjárásának áldásaiban, ne engedjék, hogy szentségük és istenfélelmük elmélyítését bármi is gátolja! Szórakozás, hivalkodás és nyerészkedés helyett fordítsák inkább az értékes órákat az igazság buzgó, imádságos kutatására! A szentély és a vizsgálati ítélet tanát Isten népének jól kell ismernie. Mindannyiunknak tudni kell, hogy nagy Főpapunknak mi a tisztsége és munkája. Különben soha nem lesz olyan hitünk, amilyenre most van szükség, és soha nem tudjuk majd betölteni azt a helyet, amelyet Isten nekünk szán. Minden egyes ember üdvözülhet, illetve elveszhet. Mindenkinek az ügye függőben van Isten ítélőszéke előtt. Mindenkinek szemtől-szemben kell a nagy bíróval találkoznia. Milyen fontos tehát, hogy mindenki sokat elmélkedjék ezeken az ünnepélyes jeleneteken: az ítélők leülnek, a könyvek megnyílnak, és a napoknak végén Dániellel együtt minden egyes ember felkel sorsára. (Korszakok nyomában, 429-435. old.)

Válasz

A boldog reménységünk várása

"Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságtok."

(Luk. 21,28.)



Legyen Krisztus eljövetele most is éppoly nagy örömhír, mint amikor az angyalok hirdették Betlehem pásztorainak! Aki igazán szereti a Megváltót, boldogan üdvözli az Isten Igéjére alapozott bejelentést, hogy az, akiben örök életünk reménysége összpontosul, ismét eljön; nem azért, hogy bántalmazzák, megvessék és elutasítsák, mint első adventjekor. Jézus azért jön el hatalommal és dicsőséggel, hogy megváltsa népét. Akik nem szeretik a Megváltót, szeretnék, ha távol maradna. Az egyházak Istentől való elfordulásának nem lehet meggyőzőbb bizonyítéka, mint az az ingerültség és gyűlölködés, amelyet a mennyei üzenet lobbant fel.

A Krisztus második eljöveteléről szóló tanítás elfogadói ráébredtek arra, hogy meg kell térniük, és meg kell alázkodniuk Isten előtt. Sokan, akik hosszú ideig ingadoztak Krisztus és a világ között, ekkor úgy érezték, hogy ideje állást foglalniuk. Az örökkévalóság dolgait szokatlan valóságnak látták. A menny közel volt hozzájuk, és Isten előtt bűnösnek érezték magukat. Keresztény emberek lelkileg új életre keltek. Érezték, hogy az idő rövid, és embertársaik érdekében gyorsan kell cselekedniük. A föld jelentéktelenné vált, és mintha kitárult volna előttük az örökkévalóság. Az üdvösségről és az örök kárhozatról szóló tanítások eltakartak minden múlandó célt. A megtértek mind a testvéreiket, mind a bűnösöket kérve kérték, hogy készüljenek az ítélet napjára. Isten Lelke megnyugodott rajtuk, és szavaikból erő áradt.

Válasz

Az igazi öröm forrása Krisztus

"Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit."

(Ésa. 61,10.)



Aki féli az Urat, nem szomorú, nem lehangolt. Csak Krisztus hiánya teszi szomorúvá az ember arcát, és sóhajokkal teli vándorúttá az életét. Az öntelt, önimádó ember nem érzi a Krisztussal való élő, személyes kapcsolat szükségességét. Az a szív, amely nem esett a sziklára, büszke a maga szentségére. Az emberek tisztelettel övezett vallást akarnak. Szeretnének olyan úton járni, amely elég széles ahhoz, hogy magukkal vihetik saját tulajdonságaikat. Önszeretetükkel, a népszerűség és dicsőítés szeretetével kirekesztik szívükből a Megváltót. Nélküle homály és bánat van. Krisztus pedig - ha szívünkben lakik - az öröm forrását jelenti. Mindazok, akik Őt befogadják, felfedezik, hogy Isten Igéjének központi témája: az örvendezés...
Amikor a bűnös Krisztus erejének vonzáskörébe jutva, közeledik a felemelt kereszthez, és leborul az Úr előtt, megújul. Új szívet kap. Új teremtés lesz Krisztus Jézusban. A szentség nem kíván ennél többet. Isten maga igazítja meg azt, „aki a Jézus hitéből való”. A bűn nagyon megalázza, és mélyre süllyeszti az embert, de nagyobb lesz az a dicsőség és felmagasztalás, ahová a megváltó szeretet emeli. Emberi lények, akik igyekeznek átalakulni Isten képmására, a menny tárházából olyan csodálatos erőt kapnak, amellyel magasabbra jutnak, mint az angyalok, akik soha nem buktak el.

Válasz

Kutasd az Írásokat minden nap

"Gyönyörködöm a Te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált."

(Zsolt. 119,162.)



Kutassa mindenki a Szentírást úgy, mint soha azelőtt, ha azt állítja, hogy az Úr hamarosan eljön. Sátán eltökélt szándéka, hogy minden lehetséges eszközt kipróbáljon; sötétségben tartsa a lelkeket és elhomályosítsa az elméket azoknak az időknek a veszélyeire nézve, melyekben ma élünk. Minden hívő vegye kezébe Bibliáját komoly imádsággal, hogy a Szentlélek világosítsa meg számára az igazságot, hogy többet tudjon Istenről, és akit elküldött, Jézus Krisztusról. Kutassátok az igazságot elrejtett kincsként! Okozzatok csalódást Sátánnak!
A próba ideje közel van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása máris megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltó igazságának kinyilatkoztatásával. Ez a kezdeti fénye annak az angyalnak, melynek dicsősége betölti majd az egész földet. Magasra kell emelniük Jézust mindazoknak, akik hallották a figyelmeztető üzenetet. Be kell mutatniuk Őt az árnyékképekben, a szimbólumokban, a próféták kinyilatkoztatásaiban, a tanítványoknak adott feltáró tanításokban és a nagyszerű csodákban, melyeket az emberek fiaiért vitt véghez. Kutassátok az írásokat, mert azok tesznek róla bizonyságot!

Válasz

KRISZTUS JÉZUS BENEM, OLYAN MINT AZ EGYHÁZ.

Előzmény

Válasz

Isten által látni és hallani

"Kicsoda a vak, ha nem az én szolgám, és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?"

(Ésa. 42,19.)



„Nem illő dolog, hogy azok, akiktől Jézusnak oly sokat kell elviselnie, eleséseik és torz vonásaik miatt, állandóan azokon a bántásokon, valós vagy vélt sérelmeken rágódjanak, amelyeket mások okoztak nekik. És mégis, vannak olyanok, akik állandóan gyanakvó töprengésekkel telnek el, hogy vajon mások hogyan viszonyulnak hozzájuk. Sérelmet és megbántást látnak ott is, ahol ilyen szándékról szó sincs. Mindez Sátán munkája az emberi szívben.
Ha szívünk telve lesz azzal a szeretettel, amely nem gondol gonoszt, akkor nem arra fogunk ügyelni, hogy észrevegyük mindazokat a barátságtalan és bántó megnyilatkozásokat, amelyeknek esetleg tárgyai lehetünk. Isten azt akarja, hogy az ő szeretete zárja be szemünket, fülünket és szívünket mindenfajta provokációval szemben, és azokkal a sugalmazásokkal szemben is, amelyekkel Sátán kívánná betölteni elménket. Nemes fenség van a hallgatásban, amelyet valaki az őt érő gonosz feltételezésekkel vagy akár durva bántásokkal szemben tanúsít. Aki uralkodik a maga lelkén, erősebb a királyoknál és hódító vezéreknél… A keresztény előzékeny, szívélyes, türelmes és alázatos lesz, de ugyanakkor bátor és szilárd az igazsághoz való ragaszkodás tekintetében, a Jézus Krisztus nevében.” (1887. 24. sz. kézirat)

Válasz