Az életünk nagy része szabályokból és kapcsolatokból áll. Ha keresgélünk egy kicsit, hogy mit is jelent a hit szabálya, hamar rájövünk hogy "Jézus tanításának a követése.” És ez így is van! A gondot az jelenti, hogy a legtöbb ember Jézus követésének gondolatát egyfajta szabálynak tekinti, holott egyáltalán nem erről van szó. A Biblia történetei megértethetik, hogy a hangsúly a Jézussal való kapcsolat megélésén van, nem pedig a szabályokon. Ha elgondolkodunk azon, hogy mit mond Isten önmagáról, hamar rá fogunk jönni, hogy az éltető erőhöz, erős hithez fontos, ha szeretetteljes és elkötelezett kapcsolatot alakítunk ki Vele. 
Jézus követői már a kezdetek kezdetén sem arról voltak ismertek, hogy követik a szabályokat és "jók". Ami közös - és említésre méltó - volt bennük, az az a puszta tény, hogy mindannyian "Jézussal voltak" (Apostolok cselekedetei 4,13) Nem az, hogy elismerték Jézust, sem pedig az, hogy úgy viselkedtek, ahogy Jézus tanította, hanem hogy "Vele voltak". A tény, hogy Jézussal voltak, az tette ezeket - ahogy a Biblia írja - a "tanulatlan és egyszerű embereket" bátor és merész vezetőkké. Ugyanezt a lehetőséget kínálja fel nekünk Jézus, amikor arra kér, hogy lépjünk vele kapcsolatba, "legyünk Vele".
A Jézushoz való hasonlóvá válás alapja az, hogy ugyanúgy viszonyulunk Istenhez és más emberekhez, ahogyan a Mester tette. Szerinte a törvény legnagyobb parancsolata az, mely az Isten és más emberek iránti szeretetre ösztönöz minket. Ha szeretnénk rá hasonlítani, akkor ennek a két parancsnak kell engedelmeskednünk. Ha rendben van az Isten iránti szeretetünk, ebből fakad a mások iránti szeretetünk is. Az emberiség olyan hívőket akar látni, akik hitelesen megélik a mintát, melyet Jézus hagyott hátra — olyan hívőket, akik elszántan követik a Mesterüket.