Higgyetek az Ő prófétáinak - július 31, péntek - 1 Mózes 20
Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 20. nap
Engedelmesség által nem érdemeljük ki az üdvösséget. A megváltás Isten ingyen kegyelmi ajándéka, melyet hittel kell elfogadnunk. Ám a hit gyümölcse: az engedelmesség. "És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne nincs bűn. Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt" (1Jn 3:5-6). Ez az igazi próbakő. Ha Krisztusban maradunk, ha az Isten szeretete lakozik bennünk, akkor érzelmeink, gondolataink és tetteink összhangban lesznek Istennek az Ő szent törvényében kifejezett akaratával. "Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz" (1Jn 3:7). Az életszentség lényegét Isten szent törvénye határozza meg, amelynek színvonala a Sínai-hegyi tíz szabályban jutott kifejezésre.
Az az úgynevezett hit a Krisztusban, mely felmenti az embereket az Isten iránti engedelmesség kötelezettsége alól, nem hit, hanem merész képzelgés. "Mert kegyelemből tartattatok meg hit által" (Ef 2:8). De "a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában"(Jak 2:17). Jézus még mielőtt a földre jött, így szólott magáról: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). S közvetlenül mielőtt újból felszállott a mennybe, a következőket mondotta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Továbbá azt mondja a Szentírás: "És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt" (1Jn 2:3, 6). Egy másik helyen pedig ezt olvashatjuk: "Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2:21).
Az örök élet feltételei ma is ugyanazok, mint mindig voltak; mint amelyek ősszüleink paradicsomi bukása előtt voltak: tökéletes engedelmesség Isten törvényei iránt, tökéletes igazság, életszentség. Ha enélkül, más feltételek ellenében is elnyerhetnénk az örök életet, akkor az egész világegyetem boldogsága veszélyeztetve volna. Nyitva állna a bűn útja, összes kínjával és nyomorával együtt, az örökkévalóságon át.
Ádám, a bűnbeesés előtt, az isteni törvények iránti engedelmesség által tökéletessé vállhatott volna. Ámde ezt elmulasztotta és bűne által mi is elestünk; természetünk megromlott és önmagunktól többé igazakká nem lehetünk. Mióta a bűn alatt vagyunk, és a szentséget nélkülözzük, azóta nem vagyunk képesek a törvénynek teljesen engedelmeskedni. Krisztus azonban segítségünkre jött. Ugyanazon megpróbáltatások és kísértések között élt a földön, mint amelyek mireánk is jönnek; de bűnt nem követett el. Meghalt érettünk és íme felajánlja, hogy bűneinket elveszi, és igazságát, szépségét nekünk ajándékozza. Ha átadjuk magunkat neki, és üdvözítőnkül fogadjuk el, életünk bármily bűnös volt is, érdemeiért igaznak számít. Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és Isten kegyelmébe fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna.
Sőt mi több, Krisztus átalakítja szívünket, és hit által bennünk lakozik. Hit által kell a Krisztussal való összeköttetést fenntartanunk, és akaratunkat neki napról napra alárendelnünk. Amíg így teszünk, Ő munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, jó kedvéből. Akkor elmondhatjuk: "Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem" (Gal 2:20). Krisztus így szólt tanítványaihoz: "Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek" (Mt 10:20). Ha Krisztus munkálkodik szívetekben, akkor ugyanaz a Lélek fog bennetek megnyilatkozni és ugyanazon munkát fogjátok végezni: ti. az igazság, az életszentség és az engedelmesség munkáját.
Ábrahám, aki még mindig nagyon emberi volt – olyan mint mi magunk –, nem tanult az egyiptomi hibájából. Megismétli ugyanazt a csalást, csak most Abimélekkel, a filiszteus királlyal. Figyeljük meg, miként dolgozik Isten egy pogány királyban, hogy megmentse őt attól, hogy tudtán kívül áthágja Istennek egy parancsolatát. Figyeljük meg azt is, hogy ezen a ponton Abimélek sokkal „igazabb” (4.vers), és sokkal becsületesebb, mint Isten prófétája (7. vers) és barátja (Jak. 2:23), az igazság példaképe (Gal 3:6-9). Megkérdezi Istent: „Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?... Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt” (20:4-5). A filiszteusok igazak voltak? Azon a ponton sokkal igazabbnak tűnnek, mint Ábrahám, Isten barátja, próféta és az igazság példaképe. Mi történik itt? Hányszor okozunk csalódást Istennek, amikor az Ő képviselői kellene, hogy legyünk a világ előtt?
Isten megjelent Abiméleknek álomban, s ezzel megmentette őt attól, hogy tudtán kívül bűnt kövessen el (6. vers), de mennyei Atyánk nem vetette el barátját sem. Isten felhívta Abimélek figyelmét arra, hogy a vétkező próféta imádkozni fog érte, és ő életben marad (7, 17-18 vers). Amikor a pogány király szembesíti becstelen magatartásával, Ábrahám bevallja, hogy ő úgy gondolta (tévesen), nincs istenfélelem ezen a helyen (9-11. vers). Még mindig megpróbálta kimagyarázni hazugságát (12-13. vers). Megtörténik időnként, hogy megszégyenülünk, mert azok, akiket mi hitetleneknek vélünk, sokkal igazabbaknak bizonyulnak, mint mi magunk? Isten munkálkodik még a „pogányok” életében is, hogy megmentse őket. Óvatosnak kell lennünk, nehogy elítéljük őket, mert ők is értékesek Isten szemében, és talán becsületesebbek is mint mi – legalábbis esetenként.
Edwin Reynolds
Kapcsolódó hírek:
Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 32. nap Az ima: magasztos kiváltságunk
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 31. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 30. nap
Olvasmány - Jézushoz vezető út 10. fejezet 29. nap Isten ismerete