JÉZUS ÉL!  FELTÁMADT!

 NE LÉGY MESSZE TŐLEM

"Születésem

óta a Te gondod voltam; anyám méhétől fogva Te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen." Zsoltár 22,11-12

Nincs ember a földön, aki mondhatná, hogy anyja méhétől fogva az Úrral járt, csak Ő, az Egyetlenegy! Mindnyájan bűnben születtünk, és bűnben melengetett az anyánk. Amikor Júdással az élen elfogják Jézust, kezdődik a gúnyolódás, a szenvedés. Nem tudom, gúnyoltak-e téged úgy igazán? Mi-lyen nehéz végighallgatni, és nem válaszolni. Amikor megkötözve viszik Jézust a főpap udvarára, elhangzik az első szitok, csattan a pofon, az első ütleg, az első hamis vád. Megtörténik Péter taga-dása, a tanítványai cserbenhagyása, és Jézusnak minden fájdal-mat át kell élnie. Minden a 22. zsoltárban leírtak szerint történik. Jézus belekerült a halál torkába, de Isten megmentette onnan. Csak a torkában volt! Megdöbbentő, hogy Jézus halálánál nem Jézus halt meg, hanem a halál. Így mondja az 1Kor 15,55: "Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?" Jézus győzelmesen jön elő a halál torkából. Erről beszél a feltámadás. Jézus győzött a legnagyobb, az utolsó ellenségen, a halálon. Húsvét reggelén győztesen jön elő. A halál halt meg, Ő pedig csodálatosan, ragyogóan, győztesen feltámadott. Vajon ezek után tudsz-e még kételkedni? Van-e még lehetőséged kérdőjeleket feltenni, amikor ezer évvel Jézus halála előtt Isten Dáviddal pontosan mindent leíratott? Jézus "miért" kérdésére az ég és föld nem válaszolhat, csak a megváltott ember borulhat le, hogy Jézus váltsághalálát megköszönje. Nézzünk szembe az Igével: "Mi módon menekedünk meg, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?!" (Zsid 2,3). Vedd halálos komolyan, amit az Ige mond!