Isten akarata megismerésének nehézsége kilenctized részben elmúlik, amikor eljutunk oda, hogy készek vagyunk tárgyilagosan meghallgatni Isten útmutatását. Hogyan tehetjük ezt meg? Emberileg ez lehetetlen. Egyedül Isten teheti meg számunkra. A kegyelme és az Ő ereje által kell ezt megtennünk.

Nem ez az, amit Jézus életében is látunk? El kell ismernünk, hogy Isten akaratával megegyező volt, hogy Jézus a Samária kútjából ivott. De amikor lehetősége támadt arra, hogy valakivel egy mélyebb kútról és egy tovább tartó vízről beszéljen, a tanítványok meglepődtek, hogy milyen gyorsan elfelejtkezett a saját szükségleteiről.

János 4:34-ben Jézus azt mondja: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem.” Újra és újra úgy beszélt erről, mint a küldetéséről, az életcéljáról. Azután végül, a földi szolgálatának a lezárásakor, ott egyedül, a kertben, küszködve és vért verítékezve mondta: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat.” Volt egy választása az ügyben, de azonnal alárendelte a vágyát és az akaratát az Atyjáénak. „Mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lukács 22:42). Kész volt arra, hogy a saját vágyait Istené alá rendelje.

Van egy idézet, amelyet néhányan magunkban hordozunk és vágyunk arra, hogy a növekedés és a tapasztalatok által valósággá váljon a saját életünkben: „Krisztus nem készített terveket földi életében a maga számára. Elfogadta Isten terveit, és az Atya napról napra tárta fel e terveket. Így kellene nekünk is magunkat Istenre bízni, hogy életünk az Ő akaratának egyszerű megvalósulása legyen. Ha utunkat Őreá bízzuk, Ő igazgatja lépteinket.” (A Nagy Orvos lábnyomán, 345./oldal.) Ezt a példát hagyta ránk Krisztus.

Szeretnél olyan közeli kapcsolatban élni az Úrral, hogy képes lennél a veled kapcsolatos napi terveit megpillantani? Szeretnél legalább nyitott lenni a terveire, hogyha közbelép az általad készített tervekbe, akkor ne állj ellent Neki? Ahogy egyre inkább növekszünk a Jézushoz való hasonlóságra, egyre érzékenyebbek leszünk az Ő terveire, így azokat a terveket fogjuk követni, amelyeket Ő fektetett le, nem pedig egyszerűen a magunkéit.
(Morris L. Venden: A működő hit c.k. 300./old.)