Ha neheztelést hordozol magadban, vagy folyton felemlegetsz múltbeli hibákat – akár másét, akár a magadét –, akkor tudod, hogy milyen érzés lelki terheket cipelni. Nehéz életben tartani egy olyan kapcsolatot, ahol egyik fél sem dolgozta fel a múltban történteket. A lelki teher, mint a mások hibáztatása, nem enged továbblépni. Például, ha valaki a múltban megbántott, és ezt te nem tudtad elengedni, akkor minden alkalommal, amikor a társad valami hasonlót tesz, valószínűleg indokolatlanul heves indulat tör ki belőled, mintha ő az a személy lenne, aki korábban megbántott. Amikor ez történik, ez társadnak rosszul esik, nem is érti, miért reagálsz túl egy apróságot, ami a felszínen jelentéktelennek tűnik. Ahogy ki szoktad takarítani az otthonodat, hogy megszabadulj a szeméttől, ugyanúgy tisztán és rendben kell tartanod elmédet, érzelmeidet, lelked házát is. Az imádság, olvasás, lelki tanácsadás, naplóvezetés, elmélkedés és lelkigyakorlat jó módszerek annak megelőzésére, hogy múltbeli problémák beszivárogjanak a jelenlegi kapcsolataidba. Ha pedig időnként mégis előjönnek, akkor legjobb ezt megbeszélni azokkal, akikkel kapcsolatban vagy. Csak törekedj arra, hogy kedvesen és őszintén tedd ezt. A régi mondás, miszerint: „szeretni azt jelenti, hogy soha nem kell bocsánatot kérni” – nagy tévedés! Inkább a Szentírás útmutatására hallgass a lelki terhek kezelésére vonatkozóan: „a nap ne menjen le haragotokkal” (Efezus 4:26). A Biblia azt mondja: „… öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kolossé 3:12–14).