Teljesítményorientált társadalomban élünk, ahol az iskolában, a sportban és a munkahelyen is az elért eredményeket jutalmazzák. Isten azonban nem így gondolkodik. Az ő gondolatai és útjai messze felülmúlják a mieinket (ld. Ézsaiás 55:8–9). Őt nem hatják meg az üres szertartások, ő engedelmességet vár. „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1Sámuel 15:22). Az érzések és érzelmek nagy erővel bírnak, de ritkán tárgyilagosak. Ha azt, hogy mennyit érsz keresztyénként, gyarló emberi teljesítményedre alapozod, az ellenség máris megnyerte a csatát. A Sátán neve az, hogy „testvéreink vádlója” (Jelenések 12:10), ő akarja, hogy listát vezess kudarcaidról és tévedéseidről. Így kínozhat azzal, hogy emlékeztet azokra az időkre, amikor elragadott az indulat, amikor kritizáltál valakit, amikor nem szólaltál fel az igazság érdekében, vagy nem tisztáztál egy félreértést, mert így jobb színben tűntél fel. Dávid azt mondta, hogy ha Isten számon tartaná a bűnöket, akkor ugyan ki állhatna meg előtte? Még a legfegyelmezettebb hívő életében is vannak olyan területek, ahol valamivel küszködik, vagy éppen elbukott. Ezért van szükségünk Isten kegyelmére és bocsánatára a hét minden napján, a nap 24 órájában. Tudja, hogy gyengék vagyunk, „hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok 103:14), ezért nem lepődik meg azon, hogy legjobb szándékunk ellenére is kudarcot vallunk. Reimar Schultze mondta: „Isten nem a teljesítményünk alapján mér minket, hanem a Jézus iránti szeretetünk alapján. Sőt, Isten országában a Jézus iránti szeretetünk számít teljesítménynek. Minden egyéb másodlagos. Mesterünk azt szeretné, ha arra vágynánk, hogy vele legyünk, a közelében maradjunk, kapcsolatban legyünk vele.” Tedd hát félre a mérőpálcát, és örülj, hogy Isten nem a teteljesítményed alapján osztályoz, hanem az alapján, amit Krisztus elvégzett.