A rómaiak adószedőjének lenni jövedelmező állás volt, de egy zsidó számára a hazaárulással egyenértékű. Ezért Máté megvetett ember lett, és kizárták az istentiszteleten való részvételből is. Ez azonban nem gátolta meg Jézust abban, hogy elhívja őt tanítványának. És amikor ezt tette, Máté nem habozott, azonnal „felkelt és követte őt.” Sheila Schuller Coleman rámutat: „Ahol mindenki más egy megvetett páriát látott, Jézus egy ígéretet… ahol mindenki más egy hazaárulót látott, ott Jézus egy hűséges követőt. Ahol mindenki egy vesztest látott, Jézus a hit bajnokát… Nem az számít, kik vagyunk, nem az iskolázottságunk, nem a származásunk, nem az összeköttetéseink, nem a múltunk… Jézusnak terve van… és mindannyiunkra szüksége van, hogy betöltsük Istentől kapott rendeltetésünket.” Természetes, hogy nyugtalanít, ha változással és bizonytalansággal nézel szembe, de Isten azt mondja: „Bízzál, ne félj!” (ld. Máté 14:27). Egy bibliatanító írja: „Isten tudja, hogy ez nagy kihívás számunkra, hogy határaink próbára lesznek téve… tudja, hogy saját képességeink és forrásaink nem adnak elég erőt az úthoz (ld. Filippi 4:13). Amikor attól félünk, hogy nem tudunk véghezvinni dolgokat, amire Isten elhívott… hogy Isten nem fog megvédeni, nem fog gondoskodni… akkor elhisszük azt a hazugságot, hogy körülményeink nagyobbak Istennél, és feláldozzuk hitünket saját felfogóképességünk oltárán. Ha te is olyan vagy, mint én, akkor gyakran félsz attól, hogy mi van Isten elhívásának függönye mögött, és – bármilyen frusztráló is – ő nem enged bepillantást mögé… behúzva tartja a függönyt jövőnk előtt, hogy megtanuljunk hit által és nem látásban élni, hogy így biztossá legyünk abban, amiben reménykedünk, és szilárdan bízzunk Istenben akkor is, amikor nem látjuk, hogyan dolgozik jelenlegi körülményeink közepette.”