ISTEN A MI ATYÁNK

"Lássátok, míly nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk."

(I. Ján. 3,1.)

Míly nagy és határtalan szeretet, hogy mi bűnösök és idegenek visszajöhetünk Istenhez, aki befogad bennünket családjába! Ezen kedves néven szólíthatjuk Őt: „Mi Atyánk”, amely az irántunk való szeretetének jele és záloga az Ő gyengéd figyelmének és hozzánk való viszonyának. Isten Fia pedig, mikor szemléli kegyelmének örököseit, „nem szégyeli őket testvéreinek nevezni” (Zsid. 2,11). Szentebb viszonyban állnak Istennel még az angyaloknál is, akik sohasem buktak el. 
Mindaz az atyai szeretet, amely nemzedékről nemzedékre átáramlott az emberi szívek csatornáin, a gyengédségnek minden forrása, amely felbuzog az emberek lelkében, olyan, mint egy kis csermely a határtalan óceán mellett, ha összehasonlítjuk Isten végtelen, kifogyhatatlan szeretetével. Nyelv ki nem fejezheti, toll le nem írhatja! Elmélkedhetsz róla életed minden napján, kutathatod a Szentírást szorgalmasan, hogy megértsed, összeszedheted minden erődet és képességedet, amit Isten adott, hogy megértsed a mennyei Atya szeretét, mégis a végtelenbe tekintesz. 
Isten minden gyermekében az Ő egyszülött Fia képmását szemléli. Oly szeretettel tekint rájuk, amely nagyobb annál, hogy emberi nyelv kifejezhetné. Szeretetének karjaiba öleli őket. Az Úr örvendez népe felett. /Letter 30, ..../
Egy hűtlen világból váltott meg minket, hogy királyi családjának tagjaivá, a mennyei Király fiaivá és leányaivá legyünk. Felhív bennünket, hogy mélyebb és erősebb bizalommal higgyünk Benne, mint a gyermek az ő földi atyjában. /COL. 142./ 
Isten a mi gyengéd, részvétteljes mennyei Atyánk. /MS. I. ...