A TERMÉSZET ISTEN IGÉJE TÁRHÁZÁNAK KULCSA

"Vedd ezt füledbe

Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma? Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é? Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?"

(Jób 37,13-16.)

Az egész természet világa igyekszik tolmácsolni Isten műveit. Ádám és Éva számára a természet telve volt Istennek ismeretével és tanításával. Figyelő füleik számára a bölcsesség énekének hangja volt. A bölcsesség szólt értelmükhöz szemeiken és füleiken keresztül, mert művei által érintkeztek Istennel... A természet világában Isten az emberek kezébe helyezte a kulcsot, amely megnyitja Igéjének kincstárát. A látható ábrázolja a Láthatatlant. Az isteni bölcsességet, az örök igazságot, Isten végtelen kegyelmét azon dolgok által értjük meg, amelyeket Isten teremtett. /CPT – 186-187./ 
Amiképen Éden lakói tanultak a természet könyveinek lapjairól, amiképpen Mózes felismerte Isten kezének írását az arábiai pusztaságokon és hegyeken, és a gyermek Jézus Názáret hegyoldalain, úgy a mai kor gyermekei is tanulhatnak Tőle... A földön mindenen szemlélhetik Istennek képmását és felíratát, az erdő legmagasabb fájától a sziklához tapadó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig. /Ed - 100./ 
Itt oly titkok rejtőznek, amelyeknek kutatása megerősíti az elmét… Mindenki találhat tárgyat a tanulmányozásra… a fűszálakban, amelyek zöld bársony szőnyegként borítják a földet, a növényekben és virágokban... a magas hegyekben, a gránit sziklákban... a ragyogó csillagok világító drágaköveiben, amelyek feldíszítik az egeket, hogy széppé tegyék az éjszakát, a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a Hold ünnepélyes dicsőségében, a tél hidegében, a nyár forróságában, a változó, visszatérő évszakokban, a tökéletes rendben és összhangban, amelyet egy Végtelen Hatalom kormányoz. Itt oly tárgyak tárulnak elénk, amelyek mély gondolatotat ébresztenek bennünk és kiterjesztik, kiszélesitík képzeletünket. /4 T - 581./