"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak."

Rómabeliekhez írt levél 8:28



Ülök a csendben, és mélyen gondolkodom. Kezem a kép hiányzó darabjai után matat.Tétován keresem életem nagy fényképének hiányzó darabjait,de a sűrű homokban nem találom.A sűrű réteg elrejti előlem a hiányzó részeket, és tanácstalanul ejtem fejemet a forró homokra. Aztán hirtelen világos lesz előttem minden.
Valahol mindannyian Isten kezében vagyunk. Életünk hiányzó puzzle darabjait magánál tartja egészen a végig, akár elismerjük, akár nem. Kérdések motoszkálnak bennem... Vajon miért is nem adott meg Isten olyan dolgokat, amiért rendíthetetlenül könyörögtem, de néma maradt az ég. Talán, mert életem igazi értelmét nem szolgálták és nem jutottam volna el idáig.
Ma reggel ezt az imádságot mondtam el...
Istenem! Ha kell akkor adj nehéz időszakokat, hogy megtanuljak bízni benned. Ha hasznomra válik egy betegség, akkor vállalom. Ha az a terved, hogy minden igazolványomat és pénzemet ellopják, és közben olyan emberekkel találkozom, akik így hallanak rólad, akkor végigjárom a kijelölt utat,csakhogy beszélhessek nekik. Ha az a terved, hogy mások terheit hordozzam, akkor tegyél alkalmassá rá.
Ha netán vissza kell lépnem egyet, azért, hogy újra megragadhassam a kezed, tegyél elém akadályokat az úton. De ne engedd soha, hogy kételkedjek benned! Mert azt mondtad, hogy akik téged szeretnek, semmi sem véletlen az életükben!

„A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.”
(János evangéliuma 3. fejezet 8. vers)

Mily sokan vannak, akik úgy vélik; valamilyen módón használatba, birtokba vehetik Istennek Lelkét. S vallják, hogy azok, akik nem hozzájuk hasonlóan gyógyítanak, szólnak nyelveken, vagy imádkoznak, azok nem megtért emberek.

Olyan ez, mintha valaki azt állítaná magáról képes szelet támasztani és azt irányítani. Bizony Jézus is beszél olyanokról, akik rendelkeznek különféle erő megnyilvánulásokkal, de ezek mögött más lélek áll. „Uram! Uram! nem a te nevedben... Sohasem ismertelek titeket" (Máté 7:22-23)

E. G. White így ír a Szentlélek munkájáról:„Nem az ember dolga, hogy működésbe hozza a Szentlelket: ellenkezőleg, ő dolgoztatja és használja fel az emberi eszközt.” (Az igazi megújulás, az egyház legnagyobb szükséglete, 86.o.)

Ez az, amiről az egész Szentírás beszél. A Szentlélek munkája elsősorban a jellem megváltozásában látszik meg. „Ha szeretet nincs énbennem..." (1Kor.13. fejezet)

Amikor elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak és az Ő értünk hozott áldozatán keresztül szemléljük önmagunkat, többé nem emeljük mások fölé személyünket, hanem rádöbbenünk méltatlanságunkra.

S ezek után, ha te is odaszánod életed, bátorítson az alábbi ígéret;

„Mindazok, akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát. Kimeríthetetlen mennyei készletek állnak a rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelke leheletét és életét az ő életéből.

A Szentlélek legnagyobb energiáit fejti ki és így munkálkodik az emberek szívében és elméjében. Isten kegyelme megnöveli és megsokszorozza tehetségeiket.

Az isteni természet tökéletessége jön segítségükre a lelkek megmentéséért végzett munkájukban. Krisztussal való együttmunkálkodásuk útján részesülnek Krisztus teljességében. Emberi gyengeségükben is képesek megcselekedni a Mindenható tetteit.” (E.G.White - Jézus élete, 734.o.)

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”
Pál levele a rómaiakhoz 8:16-17
Te is inkább sarokházat örököltél volna, mint apád fájós térdét, vagy a nagymama gyenge hátát, esetleg a szuvasodásra nagyon is hajlamos fogakat, ideges természetet vagy rosszindulatot. Nincs egy gazdag, amerikai nagybácsid, aki rád hagyta volna élete vagyonát, melynek már a kamataiból meg lehetne élni. De nem a mesében vagyunk, hanem a szürke, küzdelmes hétköznapokban. Itt nincs örökség, és ha van is, az sem arról szól, és úgy játszódik le, ahogy te azt elképzelted.
Utódainkra száll a tartozásunk, hibás tulajdonságaink. Génjeinkben tovább örököltetjük rossz jellemvonásainkat, és az ember alap bűnösségét.
De Krisztusban Isten megoldást nyújt neked: egy igazi örökséget!Örökséget, mert kész volt érted feláldozni  életét, hogy te újra az élhess úgy, mint akinek Isten megalkotott: Emberként, az Ő gyermekeként. Egy örök, békés ország örökségét és végenincs életet akar neked adni, ha te is szeretnéd.
Azért ez több, mint a sarokház. Mondd, barátom, igényt tartasz az örökségedre?

Jeremiás 15,16

„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!”

Károli fordítás

 

Örültünk az ünnepnek. A csillogásnak, a jó társaságnak, a kedvenc ételeinknek és az ajándéknak. A vigalomnak, a közös játéknak, a képeslapokon megjött köszöntéseknek, a szeretetnek, a családnak.

Örültünk az újévnek. Az új reménynek, a felmerülő új lehetőségeknek, hogy minden rossz ellenére mégis van tovább. A mindennapok újrakezdődő, nyugalmat hozó rutinjának. Örültünk, hogy egy kicsit minden megváltozott, mert az egyes után most már a kettest írjuk.

De vajon megmarad-e, tartós lesz-e az örömünk? Nem szárítják-e ki a monoton hétköznapok, az újra viharfelhőként tornyosuló gondok sokasága? Eljutott-e hozzánk a szívbéli öröm? Találkoztunk-e igaz, meg-megújuló forrásával? Megérintett-e bennünket is az Isten élő Szava?

 

Ha igen, akkor tudhatjuk ezt abból, hogy megváltozott az életünk, megváltozott a gondolkodásunk, napjainkban jelen van a jókedv, a derű.

Ha nem, akkor se csüggedjünk! Mert a mi drága, jó Atyánk nem csak az ünnepben jön közel hozzánk. Az Ige, Isten írott szava, a Szentírás mindennapi örömünk forrása lehet, ha élünk vele. A Biblia által Urunk kész szólni hozzánk. Csak elő kell vennünk, elég csak olvasnunk, az új örömhöz elég csak imádkoznunk.

 

 

„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.”

Ézsaiás 12:2-3.

„Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem. Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból.”

Dicsőítő zsoltár! Isten az én Szabadítóm! Nem rettegek. El tudod ezt ma reggel mondani? Miért félsz? Tedd kezébe félelmedet, gondodat. Bízz benne, Ő ott van! Készségesen teljesíti terveit Veled. Nem eshet le tudta nélkül egyetlen hajszálad sem. Fölfogtad? Gondoskodni fog rólad, ha tökéletesen rábízod magad.

Tudod mi a gond nagyon gyakran? Hogy nem mered megtenni ezt a lépést. Azt mondod imáidban: Istenem segíts nekem! Segíts munkahelyet találni! Segíts leszokni valamiről! Segítsd elhagyni ezt és ezt a bűnömet.

Rájöttem, nem így kell! Mióta azt mondom: Uram, itt vagyok minden bajommal, tehetetlenségemmel. Végezd el bennem és általam, amit Te szeretnél – azóta érdekes módon sokkal több dolog megoldódik. Nem azt kérem, hogy segíts Uram! Ez valahogy azt jelenti, hogy magam is elboldogulok, de itt-ott azért jó lenne, ha te is besegítenél Uram! Nem jó ez így! Engedd, hogy Jézus vegye át életed felett az uralmat – és Te segíts neki azzal, hogy engeded, hogy alakítson. Hogy oda mész, ahova küld. Hogy elfogadod magadat, a körülményeidet, a munkádat – Vele!

És ha örömmel adod át, vagy oda magad Isten szolgálatára, akkor megtelik szád dicsérettel. Akkor nem bírod magadban tartani Vele szerzett tapasztalataidat. Akkor elmondhatod: mindeddig megsegített az Úr – nem éri meg kételkedni! Akkor Te is megfogalmazhatod hálaadó zsoltárodat!